Betöltés...

Az érzéseinktől is függ, mit látunk

A szemünk árulkodik rólunk.

  • Pulzus

A világ történéseinek nem csupán passzív befogadói vagyunk, aktuális érzelmi állapotunk is befolyásolja, mit látunk magunk körül.

A témában folytatott vizsgálatról Erika Siegel, a Kaliforniai Egyetem kutatója és munkatársai számoltak be nemrég a Psychological Science folyóiratban.

Kutatásukban önkénteseknek villantottak fel képeket gyors egymásutánban.

A domináns szemgolyó elé érzelmi semlegességet tükröző arcot vetítettek (egyéb, nem releváns képekkel), míg ezzel egy időben a nem domináns szemgolyó előtt mosolygó vagy morcos arc villant fel.

Ez utóbbi inger nem érte el a tudatosság szintjét, mivel a domináns szem ingere felülírta.

A kísérlet végén mégis érezhető hatása volt a nem tudatosuló érzelmi ingernek.

A résztvevők – habár nagyon rövid időre – domináns szemükkel minden esetben semleges arcot láthattak.

Mégis, amikor ki kellett választaniuk a felvillant képhez leginkább illeszkedő fotót, a nem domináns szem ingere befolyásolta az emlékezetüket.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben emberi kapcsolatainkkal foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.