Betöltés...
Megzabolázhatatlan, állati az ösztönvilágunk, amely időnként előbújik belőlünk? Kordában kell tartani, ketrecbe zárni, mert egyébként pusztító, romboló erő? S vajon hogyan hat ösztönvilágunkra, szexualitásunkra a ketrec, a megfelelés a társadalmi elvárásoknak, a kultúra által szabályozott, kognitív korlát, a jólneveltség?
40 év körüli hölgy gyötrelmes válás után végre talpra áll, magára talál, szerelmes lesz. Szárnyal, boldog, inspirált. Csakhogy a barátja olyan dolgokat kezdeményez, amilyeneket a férje sosem. Nem tudja, mit gondoljon erről, elmondani is alig meri. Végül félénken elrebegi: vajon perverzió a más út, más lehetőség a behatolásnál?
Terápiában néha felmerül, hogy egy-egy, a kapcsolatban előforduló szexuális szokás, amelyet az egyik fél kezdeményez, normális-e, vagy sem. Elfogadható vagy perverzió? Úgy vélik, sok esetben a megszokottól eltérő aktus nem fér bele a jólneveltségről alkotott nézeteikbe.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
