Betöltés...
Amikor a fásult, frusztrált társkereső inkább nem próbálkozik tovább, amikor a lelkesedés helyébe közöny lép, és az embert rettegés fogja el egy újabb randi gondolatára.
Belefásultam, elegem van, nem bírom tovább... Mostantól nem randizom. Nem akarok hétről hétre újabb emberekkel találkozni, nem akarok több futó ismerőst, új arcokat, akik pár óráig, napig elszórakoztatnak, de aztán mindkettőnk részéről feledésbe merül a másik énje
– írta a Langyirandi című blog szerzője, amikor, a saját elmondása szerint, fájdalmas szakítás utáni egy éven át tartó online társkeresésen és úgy kétszáz randevún volt túl. Sokan éreznek hasonlóan. Az internet lassan az ismerkedés első számú terepe – egy friss vizsgálat szerint a 2005 és 2012 között az Egyesült Államokban kötött házasságok több mint harmada online ismerkedésként indult –, ez az érem egyik oldala. De a kapcsolatteremtés új terepe a játékszabályokat is átírta: a potenciális partnerek száma megsokszorozódott, ugyanakkor egészen kevés információ alapján kell eldöntenünk, érdekes lehet-e a másik. Az ember így találkát szervez találkára, remélve, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer csak megtalálja az igazit.
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
