Betöltés...
Amikor a fásult, frusztrált társkereső inkább nem próbálkozik tovább, amikor a lelkesedés helyébe közöny lép, és az embert rettegés fogja el egy újabb randi gondolatára.
Belefásultam, elegem van, nem bírom tovább... Mostantól nem randizom. Nem akarok hétről hétre újabb emberekkel találkozni, nem akarok több futó ismerőst, új arcokat, akik pár óráig, napig elszórakoztatnak, de aztán mindkettőnk részéről feledésbe merül a másik énje
– írta a Langyirandi című blog szerzője, amikor, a saját elmondása szerint, fájdalmas szakítás utáni egy éven át tartó online társkeresésen és úgy kétszáz randevún volt túl. Sokan éreznek hasonlóan. Az internet lassan az ismerkedés első számú terepe – egy friss vizsgálat szerint a 2005 és 2012 között az Egyesült Államokban kötött házasságok több mint harmada online ismerkedésként indult –, ez az érem egyik oldala. De a kapcsolatteremtés új terepe a játékszabályokat is átírta: a potenciális partnerek száma megsokszorozódott, ugyanakkor egészen kevés információ alapján kell eldöntenünk, érdekes lehet-e a másik. Az ember így találkát szervez találkára, remélve, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer csak megtalálja az igazit.
Sokáig hajlamosak voltunk úgy gondolni a szülésre, hogy ha anya és baba életben van, akkor a történet jól végződött. Csakhogy a szülés nem pusztán orvosi esemény: kontrollról, biztonságról, kiszolgáltatottságról, kapcsolódásról és egy új kapcsolat első óráiról is szól. Varga Katalin pszichológus szerint éppen ezért nem mindegy, hogyan jön világra a gyerek – és hogyan éli meg mindezt az anya.
