Betöltés...

Szinkronban - Nagy korkülönbség a párkapcsolatban

Vén kecske is megnyalja a sót – tartja a mondás. Egy másik így is hangozhatna: a szerelem nem ismer (kor)határokat (sem). A korkülönbségre sok mindent rá lehet fogni a párkapcso­latban, de vigyázzunk, nehogy a rokonok, a barátok biztatá­sára vagy a szörnyülködésük miatt tegyük ezt.

  • Pulzus

Képzeljük el Pétert és Annát: mindketten kissé zárkózott ter­mészettudósok. Szeretnek együtt járni kiállításokra, Péter a szabadidejében kortárs la­tin-amerikai irodalmat olvas, Anna pedig barokk zenét hallgat: az értékrendjük lényegében azo­nos, a tudomány iránti vonza­lom és tisztelet határozza meg. 21 év köztük a korkülönbség, kapcsolatuk a kezdetektől ki­egyensúlyozott.

Nézzük Gábort és Juditot. A férfi pénzügyi vezető egy nagy­vállalatnál, és a többnapos bi­ciklitúrák kapcsolják ki, míg a nő szabadúszóként teázók szá­mára készít kézműves kekszeket, a hétvégéit is szívesen tölti ezzel. Judit nyíltan vallja, hogy érték­rendjében az érzelmek elsődle­ges szerepet játszamak, Gábor racionális életszemlélete pedig a globális trendek követésével is kiegészül. Egyidősek, és ahogy telik az idő, nemcsak a konflik­tusok száma nő közöttük, ha­nem ezeknek a stílusát is egyre elviselhetetlenebbnek érzik mindketten.

Hozzászólások

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.

Kapitány-Fövény Máté