Egy ideális világban olyan állásunk lenne, amelyben állandóan a flow állapotában vagyunk. Érzelmi libikókánk pontosan ki lenne egyensúlyozva a kompetenciánk és a kihívások között. Miközben megmentjük az emberiséget, a legnagyszerűbb emberekkel ebédelnénk, és persze dollármilliókat keresnénk. A valóságban ilyen állást meglehetősen nehéz találni. Még ha találunk is egy ilyet, és egy halálos lézersugár hatékonyságával fókuszálunk rá, akkor is valószínűbb, hogy néhány fokkal lejjebbről indulunk a létrán. Ha éppen az útkereséssel vagyunk elfoglalva – mint például amikor én fiatal koromban műszaki dokumentátorként dolgoztam –, könnyen előfordulhat, hogy különböző szakterületeken kell kipróbálnunk magunkat, mielőtt döntést hoznánk arról, végül is melyik létrát szeretnénk megmászni.