Betöltés...

A harag rossz tanácsadó? Nem feltétlenül

Pedig nekünk azt mondták, hogy számoljunk háromig, mielőtt cselekszünk.

  • Pulzus

Felpaprikázva sok minden jobban megy – állapította meg Heather Lench pszichológus, a texasi A&M Egyetem professzora nemrég.

Kutatótársaival olyan kísérleteket végzett, amelyek jelezték: egyes negatív érzelmek, főképp a düh, jobb eredményekhez vezetnek bizonyos feladatok teljesítésekor.

A kísérleti alanyokból (több mint ezer emberből) különféle érzelmeket váltottak ki, a harag mellett például vidámságot, szomorúságot, illetve egyeseknek semleges érzelmi állapotban adtak feladatot.

A szórejtvények vagy videójátékok során mérhető volt, hogy a dühös alanyok gyorsabban, illetve jobban oldották meg a feladatot, sőt némelyek még csaltak is a sikerért.

Hasonló következtetésre jutottak a kutatók, amikor a témájuk szempontjából újraelemeztek olyan felméréseket, amelyek a 2020-as amerikai elnökválasztás előtt készültek.

Ezekből azt olvasták ki, hogy azok a polgárok, akik előre tudták, hogy mérgesek lennének, ha nem a jelöltjük nyerne, biztosabban elmentek szavazni (kíváncsiak vagyunk, mi történt a mostani választáskor).

Lench szerint ez is azt mutatja, hogy a harag segíti a nehezebben elérhető célok teljesítését, bár könnyebb feladatok (például a kísérletben szereplő egyszerűbb videójáték) esetében nincs különösebb szerepe.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.