Betöltés...

A legvágyottabb énünk - Céljaink megvalósítása 

Fontos, hogy olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek jól illeszkednek a realitásokhoz. Nem kedvező, ha túl nagy elvárásokat állítunk magunk elé, mivel növeli a csalódások esélyét. De az sem, ha alulértékeljük a képességeinket és lehetőségeinket, mert attól fásultakká és kiégettekké válhatunk. 

  • Pulzus

A boldogságszakértő Sonja Lyubomirsky, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora a boldogság fokozására alkalmas, „jó célok” hat kritériumát fogalmazta meg 2008-ban. E szerint a „jó cél” belső, hiteles, megközelítésen alapuló, harmóniában áll a többi célunkkal, rugalmas és tevékenységre irányul. A belső kritérium arra vonatkozik, hogy az adott célt mennyire érezzük értelmesnek, a jó cél ebben az értelemben hozzájárul a személyiségünk fejlődéséhez, és mások számára is hasznos. Egy cél attól lesz hiteles, hogy azonosulni tudunk vele, vagyis a sajátunknak érezzük, mert igazából nekünk fontos, és nem másoknak akarunk megfelelni a megvalósításával. Azzal, ha a célt megközelítésen alapulva fogalmazzuk meg (például: „boldog párkapcsolatban szeretnék élni”, ahelyett, hogy „nem szeretnék egyedül lenni”), elkerüljük, hogy negatív szemüvegen keresztül nézzük a dolgokat, és túlérzékenyekké váljunk az esetleges fenyegetésekre és kudarcokra. A többi célunkkal harmonikusan összeillő és rugalmas kritériumok azért fontosak, hogy a céljaink nagy eséllyel teljesíthetők legyenek, még akkor is, ha időközben változnak a körülmények. A nem általánosságban megfogalmazott, hanem tevékenységre irányuló cél (például: az „egészséges akarok lenni” helyett a „törekedni fogok arra, hogy egészséges ételeket egyek”) lehetővé teszik, hogy a céllal kapcsolatban folyamatosan új kihívásokat tudjunk majd megfogalmazni. 

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.