A narcizmus, az önszeretet fogalmát, ami a saját tükörképébe beleszerető görög mitológiai alak, Narkisszosz nevéből származik, a mai napig sokan az egocentrizmussal, az önzéssel, az önteltséggel hozzák összefüggésbe. Ennek az egyik legfőbb oka az lehet, hogy a kifejezés „feltalálója”, Havelock Ellis brit orvos és szexológus a XIX. század végén kóros jelenségként kezelte, és az autoerotikus megnyilvánulások hátterében álló lélektani beállítódást értette rajta. Pedig önmagunk egészséges érzelmi megítélésének fontosságára már évszázadokkal korábban találunk utalásokat. Eckhart mester, a XIII. századi keresztény misztikus például a következőképpen fogalmazott: „Ha szereted önmagadat, mindenki mást is úgy szeretsz, mint önmagadat. Amíg mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül igazán szeretned, de ha mindenkit egyformán szeretsz, magadat is beleértve, akkor egy személyként fogod szeretni őket, és ez a személy egyaránt Isten és ember. Így hát nagy és igazságos személy, aki önmagát szeretve mindenki mást is egyformán szeret.”
