Betöltés...

Szokások markában - Ördögi csapdák a kapcsolatainkban

Amikor elmélázol azon, vajon mennyire vagy a szokások rabja, talán spontán azt válaszolod, hogy „Én aztán nem!”. Általában szeretjük magunkat tudatos, önreflexióval rendelkező, új dolgokra nyitott embernek hinni, aki nem ragad bele sematikus működésmódba, hanem időről-időre felülbírálja a dolgait, és ha kell, változtat. Aztán persze kiderülhet, hogy mégsem.

  • Pulzus

Ha azok vagyunk, akiknek valóban hisszük magunkat, és a tudatosság magas szintjén éljük az életünket, akkor tényleg ez történik, de ha nagyon őszintén magunkba nézünk, és megvizsgáljuk spontán reakcióinkat, mégis inkább az derül ki, hogy számtalanszor adunk reflexszerű válaszokat a környezetünk ingereire, beleértve ebbe a társunkkal, a gyerekünkkel vagy a szüleinkkel folytatott interakciókat is.

Ez nem is csoda, hiszen az automatizmusok nem igényelnek nagy erőbedobást, csak úgy előjönnek maguktól, egyáltalán nem kell gondolkodnunk azon, hogy adott helyzetben mi lenne a legmegfelelőbb reakció. Az emberi szervezet már csak ilyen, törekszik az energiatakarékosságra, és ha lehet, a kisebb ellenállás irányába megy. Ezért is vannak bevett szavaink, gesztusaink, viselkedéseink. És ha már jól működtek életünk során több ezer alkalommal, miért is nyúlnánk más eszközökhöz? A kérdés nem költői, a válasz a következő sorokban rejlik.

Hozzászólások

David Beckham kényszerei mögött ott van egy gyakran félreértett betegség

David Beckham egyszer arról beszélt, hogy bizonyos tárgyaknak nála pontos rendben kell állniuk. Erre könnyű mosolyogva legyinteni: mindenkinek vannak furcsa szokásai, apró ellenőrzései, saját szabályai. Csakhogy van egy pont, ahol a rend, az ismétlés vagy a megnyugtatás keresése már nem játékos rigolya, hanem szorongással járó kényszer, amely átveheti az irányítást a mindennapok felett. Dr. Gács Zsófia orvos, endokrinológus írása.

Pulzus