Mindannyian tudjuk, hogy a férfiak kevésbé képesek vagy hajlandók lelki ügyekkel foglalkozni. A hollywoodi filmekből azt is megtanultuk, hogy az igazi férfiak az esti lelkizéstől jobban félnek, mint egy házukhoz közelítő hurrikántól. Hogyan várható el, hogy egy férfi a mai világban bárki lelki társa legyen, amikor saját lelki életével sem akar foglalkozni? Kérdezzük meg a téma avatott szakértőit, hogyan látják ezt a problémát.
Ideje másképp gondolkodnunk
A kamasz fiúk és lányok romantikus világképe sokkal jobban hasonlít egymáshoz, mint azt elsőre gondolnánk. Niobe Way, a New York-i Egyetem pszichológusa több száz fiatal lánnyal és fiúval készített interjút. Súlyos titkok: fiúk barátságai és a kapcsolati krízis (Deep Secrets: Boys’ Friendships and the Crisis of Connection) című 2013-as könyvében úgy összegzett, hogy 15 éves korukig semmilyen különbség nem fedezhető fel a két nem érzelmi kapcsolatok iránti vágyában. A 16 és 19 éves közötti fiúknál viszont furcsa módon már az érzelmi kapcsolatok elvesztését találta. Úgy tűnik, mintha a férfivé válás kötelezően együtt járna a fiúk mélyebb kapcsolatainak fellazulásával.
Sarah K. McKenzie amerikai kutató és munkatársai a felnőtt férfiak érzelmi életét vették górcső alá. Eredményeik szerint erősen megkérdőjelezhető az az elképzelés, hogy a férfiak nehezebben építenek ki mély érzelmi kapcsolatokat, mint a nők. Az American Journal of Men’s Health című, a férfiak egészségével foglalkozó folyóiratban 2018-ban megállapították, hogy a férfiak és a nők teljesen hasonlóan építik ki társas kapcsolati hálójukat, tehát nemtől függetlenül az emberek mély társas kapcsolatokat szeretnének, és intimitásra vágynak.
