Betöltés...

A függő kapcsolatok természete - Valóságot torzító illúziók

Mindnyájunk alapvető igénye, hogy egyfelől képesek legyünk félelmek és játszmák nélkül kapcsolódni másokhoz, másfelől, hogy elfogadásra találjunk. Sajnos, bizony, rosszul funkcionáló kapcsolatainkban is hajlamosak vagyunk foggal-körömmel ragaszkodni egy-egy egészségtelen működésmódhoz. Vajon milyen tényezők állhatnak a háttérben?

  • Pulzus

Ha a fenti kérdésre elkezdünk szakmai válaszokat keresni, előbb-utóbb bizonyosan találkozni fogunk olyan tartalmakkal, amelyek többek között pár- és családterápiás, esetleg úgynevezett sématerápiás tapasztalatokon alapulnak. Mindegyik esetben megjelenik az a felfogás, hogy jelenbeli kapcsolatainkban egy időben sokkalta korábbra nyúló (akár generációkon átívelő) működést ismétlünk meg. Ezek kialakulásában a minket körülvevő családi rendszer befelé érvényesülő szabályai felelősek (kifelé ugyanis nem ritkán teljességgel ellentétes működésmódot kommunikál a család). Ahhoz tehát, hogy érdemben átlássuk a függő kapcsolatok dinamikáját, először meg kell értenünk az egészséges és diszfunkcionális családok jellegében megnyilvánuló fő különbségeket, tekintve, hogy a szenvedélybetegséggel küzdő emberek lényegében kivétel nélkül diszfunkcionális családokból kerülnek ki. A könnyebb értelmezést segítheti a következő táblázat, amelyben egy-egy meghatározó tételmondat érzékelteti a családra jellemző alapszabályokat.

Hozzászólások

Drasztikus születésszám-csökkenés: a modern élet és a gyermekvállalás egyre nehezebben fér meg egymás mellett

Néhány évtizede még a túlnépesedéstől félt a világ, ma pedig egyre több országban a drasztikusan visszaesett születésszám okoz társadalmi, gazdasági és politikai feszültséget. A magyarázat azonban nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy „a mai fiatalok nem akarnak családot”. A termékenységi válság mögött több tényező áll, mint gondolnánk: ilyen a lakhatás, a párkapcsolatok átalakulása, a nők kettős terhelése, a bizonytalanság, a digitális életmód, az elvárások megemelkedése és az a kérdés is: vajon van-e még egyáltalán elég társadalmi infrastruktúra ahhoz, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülessenek?