Betöltés...

A Teljesség legyél te magad - Belső énünk nyomában

Belénk kódolt párkeresési vágyunk, hogy megtaláljuk a másik felünket. De mire is kell nekünk a másik? Ha felfedezzük a teljességet önmagunkban, nem lesz szükségünk arra, hogy netán ártó módon kapcsolódjunk, hogy kihasználjuk egymást.

  • Pulzus

Az ember alapvető természete szerint társas lény. Valóban nincs szebb egy jól működő kapcsolatnál, ahol adunk és kapunk, ahol a társ kiegészít, ahol egymás kereszttüzében fejlődünk, emeljük egymást. A repülőtársaságok biztonsági felhívása azonban a lelki életünkre is igaz:

Kérjük, előbb saját oxigénmaszkját helyezze fel, és csak azután segítsen az ön mellett ülőnek.

Vagyis csak akkor válunk képessé érett és egészséges kapcsolatokra, ha már rácsatlakoztunk „belső oxigénforrásunkra”, azaz a személyiségünk nem kívülről várja az értéket, hanem belül, saját magában találja meg.

De mi is ez a belső erőforrás? Hogyan válhatunk önmagunkban és önmagunktól olyan kiforrott és értékes személyiséggé, akinek a társban nem csupán támaszra van szüksége?

Hozzászólások

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.

Pulzus