Betöltés...

Tőlük, nem miattuk - Amit a gyerekek tanítanak a menedzsmentről 

Aki azt állítja, hogy a gyermeke(i) érkezése nem változtatta meg gyökerestül az életét, az nem mond igazat, vagy nagyon hazudik. A kényszerű lemondásokat strigulázó lista égig ér. Ám a frusztrációt a gyerkőcök okozta örömök kompenzálják, ráadásul a munkavégzésben is hasznunkra lehet a tapasztalás. 

  • Pulzus

„A gyerek az első időszakban csak eszik meg alszik, nincs vele gond.” Na, ez az, ami iszonyatosan nem igaz. Ezt a dumát csak beetetésnek tekinthetjük, hogy legalább az elejétől ne legyenek annyira megrémülve a szerencsétlen szülők. Az újszülött az első pillanatoktól egészen a nagykamaszkor eléréséig megköveteli a szülő időmenedzsmentjének tudatosabbá tételét, a többgyerekes, sok különórás családok egész nagymama- és kisegítő arzenált tartanak és koordinálnak, egészen trükkös családi naptárak és mobilapplikációk beiktatásával. Az okosabb anyukák a délutáni alvás első pillanatában kezdik el saját délutáni szundításukat is, a mosogatás, mosás várhat, de a pihenő legyen meg, az a biztos.

Minden szülő pontosan tudja, mikor lesz mód a saját pihenésére (majd ha a gyerekek kirepülnek…), hány perccel hosszabb cipővásárlás hány perccel több késést gördít végig az egész napon, még egy, a legeslegutolsóbbnak mondott játszótéri csúszdázás mennyivel tolja el az esti lefektetést. A fennmaradó időben pedig meg kell szervezni a háztartás körüli teendőket, és persze a kenyérkereső munkát is el kell látni. A mindennapi ütközetekben olyan vezetési és menedzsmentechnikáink is pallérozódnak, mint az agressziómentes érdekérvényesítő, más néven asszertív kommunikáció, vagy épp a hatékony motiválás, vezetés képessége. Arra azért elég sok szülő rájön, persze szigorúan tapasztalati úton, hogy a hangerő növelése nem jár egyenes arányban a szófogadással.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.