Hiába könnyű, mégis nehéz. Valami ehhez hasonló érzés kerítheti hatalmába a mai fiatal(abb) korosztályokat, akik a párkeresés, a tartós kapcsolatok kiépítésének időszakában vannak. Miközben a közösségi média, a különféle társ- és párkereső alkalmazások elvileg korlátlan lehetőségeket biztosítanak a találkozásra, a kutatások szerint egyre többen küzdenek azzal, hogy nehezen randiznak, nem találnak megfelelő párt, gondot jelent az elköteleződés, nem képesek tartós párkapcsolat kialakítására.
Régen a szülők választottak, most nekünk kell
A jelenség magyarázata nem egyszerű, a hátterében sokféle ok áll(hat), kezdve az olyan, manapság már közhelyszerűen emlegetett indokokkal, mint hogy a korábbi évtizedekhez képest egyre inkább kitolódott a felnőtté válás, később vállalnak a fiatalok felelősséget a kapcsolataikban, mert sokan előbb a szakmai céljaikra, az önmegvalósításukra koncentrálnak. És nem kevesen lehetnek olyanok, akik a válások magas számát látva váltak óvatosabbá, nem akarják elhamarkodni a döntést, vagy talán nem is vágynak tartós és intézményesített kapcsolatra.
De az is igaz, hogy önmagában a párkeresés lehetősége viszonylag új fejlemény az emberiség történetében. Száz évvel ezelőtt még nem kellett ilyesmiről dönteni, megoldották a szülők, a nagycsalád vagy a helyi közösség, mostanában viszont egy gyorsan változó, egyre komplexebb világban egyedül kell a fiataloknak sosem látott mennyiségű gazdasági és érzelmi döntést meghozni – helyezi a problémakört történelmi távlatba Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, pletykakutató. Ráadásul a manapság meghozott döntéseknek nagyobb a súlya, hiszen az elmúlt évszázadban megkétszereződött a várható élettartam, így már nem egy-két évtizedre köteleződnek el az emberek, hanem gyakran 50–60 évre.
