Minden bizonnyal sokféle érzés kavarog azokban, akik aláírják a babaváró hitelt, hiszen egy alapvetően érzelmi, értékalapú döntésbe – a gyermekvállalásba – ezáltal gazdasági megfontolások keverednek. Ráadásul a „Tényleg akarunk-e gyereket, vagy csak a pénzért vállaljuk?” kérdéshez szinte rögtön hozzákapcsolódik a szorongás is: „Mi lesz, ha nem tudjuk teljesíteni az elvárt gyerekszámot határidőre?”. Aligha ideális dilemmák egy kismamának vagy pici gyermeke(ke)t nevelő párnak az egyébként is szerteágazó hétköznapi gondjaik közepette.
Arról nem beszélve, hogy a „határidőre szülni” pszichés nyomása éveken keresztül árnyékot vethet a kapcsolatukra, a családi életükre. Ezt pedig tovább nehezítheti az a belső feszültség, ami olyankor alakulhat ki, amikor a szülők nem teljesen meggyőződésből vállalták a gyerekeket, ám a világra jöttük után már próbálják meggyőzni magukat ennek az ellenkezőjéről. Ez a kognitív disszonancia könnyen vezethet elfojtáshoz vagy túlkompenzáláshoz. Igaz, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sikeres gyerekvállalás komoly erőforrássá válhat, és pozitív élményként kompenzálja az esetleges korábbi stresszt, lelkiismeret-furdalást.
