Betöltés...

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.

  • Pulzus

A párkapcsolatokban az alkalmazkodás nem preferencia, hanem alapfeltétel. A kezdetekben minden mindegy, csak együtt lehessünk, később azonban, a visszarendeződés fázisában egészséges hatalmi harc indul el, amikor mindkét fél próbálja kikönyökölni a saját terét, határait, igényeit. Ideális esetben kölcsönösen előnyös állapot lesz a nyugvópont – két ember, eltérő szükségletekkel, félelmekkel és határokkal nem tud enyhe kompromisszumok nélkül együtt lenni, a lemondás bizonyos mértékben egész egyszerűen szükséges.

Az ideális viszont gyakran köszönőviszonyban sincsen a realitással, és a kapcsolat megóvása érdekében az egyik fél alulmarad a hatalmi harcban. Az alkalmazkodás már nem a kölcsönös érdekképviseletről szól, hanem alapvetően rossz dinamika görcsös fenntartásáról, amelyben az alulmaradt fél fokozatosan és lassan, de teljesen eltűnik.

A kérdés nem az, hogy kell-e alkalmazkodnunk, hanem hogy mikor, miért és mennyire.

Hozzászólások

Nem minden féltékenység a szerelem jele – kamaszok is kerülhetnek bántalmazó kapcsolatba

A tinédzserkor telis-tele van tanulnivalóval magunkról, a másikról, a világról. A párkapcsolat vagy maga a „randizás” egészen új készségek alkalmazását igényli a serdülőtől. Az első romantikus kapcsolatok ennek a tanulásnak a terepei és a későbbi párkapcsolatok szempontjából fontos mérföldkövei is egyben, de sajnos előfordul, hogy az első szerelmek nem jó emlékeket, hanem a bántalmazás nyomait hagyják maguk után.

Pulzus