Sok szülő nincs felkészülve arra, hogy mennyit változik a gyermeke 8–12 éves kora között, és hogy míg néhány hónapja még minden szaván csüngött, hirtelen elkezd mindent jobban tudni, próbálgatja az önállóságát. Ezt az időszakot sokáig figyelmen kívül hagyták, pedig a fejlődéslélektani kutatások kimutatták, milyen fontos változások zajlanak le ilyenkor a gyerekek agyában és testében. De nemcsak a kiskamaszok alakítják ki ilyenkor az énképüket és próbálgatják az önállóságukat, a szüleiknek is alkalmazkodniuk kell, rugalmasan kell fejlődniük a nevelési képességeikben, hogy ne csökkenjen az önbizalmuk.
Ezekkel a gondolatokkal vezetik be új könyvüket Angharad Rudkin, brit klinikai szakpszichológus és honfitársa, Tanith Carey, aki újságíróként már közel tucatnyi, gyermekpszichológiával foglalkozó művet jegyzett. A Mi jár a kiskamasz fejében? – Gyakorlati gyermekpszichológia szülőknek című kötetükben két szakaszra bontják ezeket az éveket: a 8–10, illetve a 10–12 éves kor közötti periódusokra, és 75 hétköznapi helyzeten keresztül mutatják be, hogyan kezelhető például az iskolai szorongás, a testképpel kapcsolatos problémák, a kortársaknak való megfelelés vágya, a barátságok megromlása, a hangulatingadozások vagy az online biztonság kérdése.
Változások az agyban, testben, viselkedésben
A korai években (8–10 éves korban) a kiskamasz egyre komplexebben és kifinomultabban szemlélni a világot, mivel az agya ekkorra majdnem eléri a teljes felnőttkori méretét, ezért a gondolkodása egyre rendszerezettebb és racionálisabb. Ugyanakkor a „minden vagy fekete, vagy fehér” típusú végletes gondolkodása miatt azt hiszi, hogy a dolgok mindig vagy „helyesek” vagy „helytelenek”. Könnyebben tud tervezni és elképzelni a jövőt, az emlékezete egyre inkább a felnőttekére hasonlít. Képes hosszabb ideig koncentrálni és az övétől eltérő nézőpontokat is figyelembe venni, következésképpen megérti, hogy másoknak is megvannak a saját gondolataik és érzéseik. Nem utolsósorban pedig egyre komolyabban veszi a szabályokat, és kiáll az igazság(a) mellett.
Ezzel párhuzamosan egyre fontosabbá válik számára, hogy mit gondolnak róla mások, szeretne jobban beilleszkedni a közösségekbe, míg a családban zárkózottabbá válhat, hiszen rájön, hogy megtarthatja magának, amit gondol, lehetnek titkai. Tudatosul benne a teste, változik a testképe, egyedül szeretne fürdeni és kezd tisztába jönni a hagyományos társadalmi nemekhez társított szerepekkel és elvárásokkal. A játék továbbra is fontos számára, de már szívesen teszteli magát versenyszerű kihívásokkal, a versengés és a gyűjtés igen nagy szerepet (is) játszhat az életében. És bár a kortársak fontosabbá válnak számára, még mindig a szülőkkel tölti a legtöbb időt.
