Aggasztó folyamatok zajlanak Magyarországon az utóbbi időben: egyre nagyobb anyagi terheket jelentenek a családoknak a temetkezések egekbe emelkedő költségei, ezért mind többen viszik haza hozzátartozóik hamvait. Az is gyakori, különösen vidéken, hogy az otthon őrizgetett maradványokkal megvárják egy következő szerettük elhunytát (mondjuk a nagypapát pár év múlva követő nagymamát), hogy aztán kettejüket egy temetés áráért helyezzék örök nyugalomra a temetőben. A túlságosan pénzközpontú szemlélet bizonyosan nem segíti a gyászfolyamatot, de még nagyobb gond, hogy sokan nincsenek tudatában, milyen lélektani következményei lehetnek, ha valaki egyik vagy másik temetkezési formát részesíti előnyben.
Ne kerüljük a beszélgetést a halálról!
Bármennyire is átalakult és felgyorsult a 21. században a hétköznapi élet, a lényeg nem változott: a halottakat el kell temetni és el kell gyászolni – hangsúlyozza Angyal Eleonóra tanatológus, kegyeleti szakértő. Márpedig ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb eleme az, hogy teljesítsük elhunyt hozzátartozónk végakaratát, és úgy helyezzük örök nyugalomra, ahogyan azt ő is szerette volna. A gond az, hogy sokakat teljesen váratlanul ér a családtagjuk halála, és fogalmuk sincs, mit kellene tenni.
Ezért lenne kiemelten fontos mindenkivel az életében elbeszélgetni arról, hogyan képzeli a halála utáni földi sorsát. Sajnos sok családban általában a gyerekek azok, akik legyintenek, ha a szüleik vagy nagyszüleik ilyen témáról kezdenének beszélni, és azzal odázzák el a kérdést, hogy „Á, ne foglalkozzunk vele! Olyan messze van még ez!” – idézi fel tapasztalatait a szakmáját Polcz Alaine mellett tanult tanatológus. Pedig mindenkinek jó lenne az idősebb generációval ilyeneket tisztázni, ha máskor nem, a Mindenszentek és a Halottak napja körüli időszakban, amikor úgyis efféle témák merülhetnek fel a temetőben vagy a családi asztal körül.
Legalább annyit tudjunk: koporsó vagy hamvasztás
Nemcsak praktikus szempontból lehet nagyon hasznos, ha egy ilyen tisztázó beszélgetésre sor kerül, hanem lélektani vonatkozásból is. A halál bekövetkeztekor az életben maradt hozzátartozónak egyébként is meg kell küzdenie a gyász pszichés terhével, és ezt az állapotot nem érdemes azzal a negatív stresszel növelni, amit az elhunyt sorsa felőli bizonytalanság okozhat. Magyarán: nehezíti az itt maradott rokon gyászfeldolgozását, ha nem tudja, milyen temetkezési formát válasszon a családtagjának – hívja fel a figyelmet Angyal Eleonóra. Ha viszont a legfőbb kérdésre valaki tudja a választ – vagyis, hogy koporsós vagy hamvasztásos temetést szeretne –, akkor a többi szinte már csak részletkérdés.
