Betöltés...

Mi az a DOR, ami szülő és baba között létezik?

Első hallásra furcsa lehet, hogy a szülő és a baba között megosztott felelősség létezik, ami az evést illeti. Márpedig sokszor ezen múlik, hogyan alakul gyermekünk (és a későbbi felnőtt) táplálkozása, az evéshez és a kilókhoz való viszonya – tudjuk meg Dénes Dóra természetgyógyász és táplálkozási tanácsadó nemrég megjelent könyvéből.

  • Pulzus

A fülemet néha bántja az a szó, hogy etetés. Ha belegondolunk, már a születés után, a kórházban is meghatározott gyarapodást várnak a csecsemőtől, és sokaknak otthon is mérniük kell, mennyi anyatejet, tápszert eszik a kicsi. Hamar bele lehet szokni abba, milyen növekedés, fejlődés az elvárt, aminek anyaként meg akarunk felelni. Az etetés szó azt sugallja, mintha a baba passzív befogadója lenne az ételeknek. Pedig nem egy kisgömböc, hanem az étkezési szokásainak tevékeny alakítója.

A DOR, azaz a megosztott felelősség modellje

Ellyn Satter dietetikus és családterapeuta sokat emlegetett elmélete, a megosztott felelősség modellje (Division of Responsibility in Feeding, DOR) szerint az étkezésben a szülőnek és a babának is megvan a saját kompetenciája és felelősségi köre. A szülő arról dönt, hogy mit, mikor, hol kínál a picinek, ő pedig arról dönthet, hogy fogyaszt-e belőle, és ha igen, akkor mennyit.

Ez a felfogás a baba által irányított vagy falatkás hozzátáplálás (BLW) alapelveként terjedt el, de érdemes átvenniük a hagyományosan táplált, pürés babák szüleinek is, mivel több áldásos hatása is van.

A felelősség megosztásával a babának bizalmat adunk, és erősítjük abban, hogy a saját belső szabályozórendszeréhez igazodjon. Kevésbé lesz jellemző, hogy túleszi magát, így ritkábban fordulnak elő emésztési kellemetlenségek, hasfájás.

Ellyn Satter kutatásai szerint a megosztott felelősségben táplált gyerekeknek a későbbi súlykontrollja is sikeresebb. A baba megéli, hogy a szülei bíznak benne és kompetensnek, ügyesnek tartják.

A táplálási kapcsolat építése

A DOR-modelléhez hasonló elveken alapul a válaszkész táplálás koncepciója, amely a válaszkész nevelés egyik fő eleme. A baba a születésétől fogva (sőt, igazából már előtte, odabent is) összhangban tud élni a szeretteivel, és számíthat arra, hogy a jelzéseit igyekeznek megérteni és reagálni rájuk.

A szülő ráhangolódik saját gyermekére, olvasni tudja a különféle indíttatású sírások közötti különbségeket, az éhség- vagy a teltségérzet, a fáradtság vagy a túlingereltség jellemző jeleit.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.