A filmben szereplő szenvedélyes nők a sors különböző váratlan fordulatai révén néznek szembe életük legnagyobb kihívásaival. Képes az ember befolyásolni a sorsát? Vagy jobb, ha elfogadjuk, hogy nem?
Igazából nem is tudom, mit jelent az a szó, hogy sors. Az emberrel történnek dolgok, amikre reagál, de az elképzelhetetlen, hogy ne maga irányítson, azaz ne törekedjen valamilyen elképzelés felé, még ha közben persze kap is pofonokat innen-onnan. De elképesztő lustaság és felelőtlenség a saját életünkkel szemben, ha a sorsra hivatkozva azt mondjuk: „ahogy lesz, úgy lesz”. A mi felelősségünk, hogy a szűkre szabott időnkből mit hozunk ki. Szerintem törekednünk kell valami felé, és persze elfogadni, hogy ez nem mindig jön össze.
A sors számomra csak annyit jelent, hogy nem lehet kiszámítani, mi fog történni: az ember megy a tervei, gondolatai mentén, a sors pedig közben végzi a maga munkáját, kapunk jót és rosszat is, de ez nem kell, hogy térdre kényszerítsen. Ha nem jött össze, érdemes új tervet ácsolni, és elindulni más irányban a céljaink felé. Az én karaktereim a filmekben szükségszerűen ilyenek, már csak azért is, mert az olyan típusú filmekben, amiket én írok, mindig a cselekvő hős viszi előre a történetet. De nemcsak a filmekben, az életben is ebben hiszek: a főhős halad a célja felé, és közben különböző akadályokba ütközik, amik megakasztják egy pillanatra. De a film – vagy az élet – arról szól, hogyan győzi le ezeket az akadályokat: ha tragédiáról van szó, nem sikerül, ha vígjátékról, sikerül.
És mennyiben befolyásolja a sorsunkat vagy az utunkat a film másik témája: hogy milyen családi mintázatokat örököltünk.
Elég erősen. Ez már a Futni mentemben is fontos téma volt, de a főhősnők mindkét filmben felismerik a családi mintázatot, és ellene mennek. Ez fontos lépés. De ha ellene mész valaminek, az ugyanolyan befolyás, mintha követnéd a szülői mintát: egyik esetben sem a saját igényeid szerint döntesz. Ha szembemész, akkor harcolsz valami ellen, és ez alapján választasz. Óriási teher, hogy az ember milyen puttonyt cipel magával a gyerekkora óta. És ebben szülőként elképesztően nagy felelősségünk van: fontos lenne, hogy egészséges lelkű embereket neveljünk, hiszen súlyos tragédiákhoz vezethet, ha valaki rossz szülői mintát hoz otthonról. A szülőnek ezért elképesztően észnél kell lennie, ahogy akkor is elképesztően észnél kell lenni, ha ilyen puttonyt hordoz valaki: hogy mégsem ez határozza meg az egész életét. Meg kell próbálni letenni ezt a terhet ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint alakíthassuk az életünket.
Ilyen értelemben a társadalom is hasonlóképp működik, mint a család? Lehet az elvárásai ellen menni, de az is azt jelenti, hogy befolyásol?
Működhet ez társadalmi szinten is, igen. És látjuk, hogy nem feltétlenül vezet jóra, ha csak az vezérel bennünket, hogy küzdjünk valami ellen: ilyen a woke mozgalom is. Berögzült társadalmi mintának próbált határozottan ellene menni, nagyon helyesen – de látjuk, milyen vadhajtásai vannak ennek, hogyan tud átesni egy ilyen kampány is a ló túloldalára. Fontos kérdés az is, mennyire ítélkező társadalom: egy csomó országban ez nincs jelen annyira erősen, mint Magyarországon. Ennek biztosan vannak történelmi okai. Nemrég Norvégiában voltam, és ott azt tapasztaltam, hogy nem sokat foglalkoznak azzal, mit csinál a másik, és sokkal elfogadóbbak azzal kapcsolatban, hogy ki hogyan szeretne élni. Érdekes kérdés, miért alakulhattak így ezek a társadalmi berögzülések.
Talán a Magyarország jelentős részét kitevő kistelepülésekben meghatározó „mit fognak ehhez szólni a szomszédok” hozzáállásnak is szerepe lehet ebben.
Igen, a kis magyar falvakban, ahol egy főtér volt és egy kocsma, mindenki látott mindent, és ki is tárgyaltak mindent. Vagy ott vannak a panelek a papírvékony falakkal, ahol szintén mindenki mindenkiről mindent tud. Norvégiában viszont nem olyan nagy a népsűrűség, az emberek távolabb élnek egymástól, így a privát szféra jelentősebb. Illetve a hidegnek is szerepe lehet ebben: hidegben sokkal nagyobb szükséged van arra, hogy támogató barátaid legyenek, mert együtt tudtok megküzdeni az elemekkel. Ha jeges szelek fújnak, nem tudsz egyedül elmenni halászni, akkor össze kell fognod másokkal, és ebbe egyszerűen nem fér bele a gyűlölködés, hiszen a túlélés a tét. A kellemes langymelegben, ahol nem ennyire húsbavágó, hogy össze tudjunk kapaszkodni, sokkal több terünk van a gyűlölködésre.
