Cupidót nem véletlenül nevezik olykor a földkerekség legnagyobb pancserének, hisz évezredek óta lődözi a nyilait, mégis óriási hibaszázalékkal dolgozik. „A plátói szerelem vegetáriánus tigris” – fogalmazott híres írónk, Molnár Ferenc. A szerelem az egyik legvágyottabb, legeuforikusabb emberi érzés, de veszélyes érzelmi befektetés is, hisz veszteség és fájdalom forrása lehet.
Talán ezért is igaz, hogy míg korábban a szexualitást fojtottuk el, ma az érzelmeinket, ami gyakran az intimitástól való félelem formájában jelentkezik. Azok a bástyák azonban, amelyek a sérülésektől védenek meg, egyben a legmámorosabb emberi élmények megélésétől is megfoszthatnak.
Sokak életében eljön az a pont, amikor már nem elég, hogy „működik” az életük. Lehet, hogy kívülről minden rendben van, mégis megjelenik egy nyugtalanító érzés: másra lenne szükségem, de nem tudom pontosan, mire. Az életközepi válság ilyenkor nem feltétlenül baj, hanem annak a kezdete, hogy végre komolyabban vesszük a saját kérdéseinket.