A modern pszichológia sokféleképpen próbálja megválaszolni, mitől válhatunk valóban elégedettekké az életünkkel. A pozitív pszichológia a „flourishing” kifejezést használja, amely a mentális egészség magas szintjét, pszichológiai jóllétet és társas beágyazottságot jelent.
Erik H. Erikson, az 1994-ben elhunyt neves amerikai pszichológus pszichoszociális fejlődésmodelljében a felnőttkor egyik központi kihívása a generativitás, vagyis az a képesség, hogy az ember képes legyen tartós értékeket létrehozni a környezetében, szemben a stagnálással.
A filozófiai hagyományban Arisztotelész az eudaimonia fogalmával ragadta meg a jó élet lényegét: önmagunk erényeinek kibontakoztatását és a közösség javára cselekvést. A „gyümölcsöző élet” fogalma tehát túlmutat a pillanatnyi boldogságon és a külső sikeren. Olyan életformát jelöl, amelyben úgy bontakoztatjuk ki önmagunkat, hogy közben értéket teremtünk mások számára is.
A gyümölcsöző élet alapjai
Ez a fogalom szorosan összefügg a pozitív pszichológia egyik központi koncepciójával, a „virágzással”(flourishing). Martin Seligman, a pozitív pszichológia egyik meghatározó alakja, a PERMA-modell segítségével írja le, milyen tényezők járulnak hozzá az emberi jól-léthez (well-being) és kiteljesedéshez.
A PERMA-modell öt alappillére
•P – Pozitív érzelmek
•E – Elmélyült bevonódás (flow)
•R – Kapcsolatok (támogató, mély emberi kapcsolatok)
•M – Jelentés (értelmes célok, értékek)
•A – Eredmények (kompetencia, teljesítmény)
A gyümölcsöző élet tehát azt jelenti, hogy olyan célokat követünk, amelyek számunkra értelmesek és fontosak, képesek vagyunk mélyen kapcsolódni másokhoz, és mint fentebb már megjegyeztük, a képességeinket nemcsak önmagunk, hanem mások javára is használjuk. Ezáltal életünket öröm, fejlődés és belső gazdagság hatja át.
Önismeret nélkül nem megy
Az ezredfordulón végzett pszichológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a belső motiváció – amely az érdeklődésből, a szenvedélyből és a személyes értékekből fakad – sokkal inkább hozzájárul a jólléthez, mint a külső jutalmak, például a pénz vagy a státusz. Ugyanakkor szükségünk van bizonyos fokú önismeretre is, hogy megkülönböztessük felszínes vágyainkat (elismertség, biztonság, státusz) a legmélyebb vágyainktól. Legmélyebb vágyaink nem azonosak a pillanatnyi szükségleteinkkel vagy a társadalmi elvárásokkal, hanem arra vonatkoznak, amit az ember lényegi szinten szeretne kibontakoztatni.
Tegyük fel magunknak a kérdést: miben élünk át valódi flow élményt? Mi az a tevékenység, amit akkor is szívesen végeznénk, ha senki sem fizetne érte? Milyen „jó gyümölcsöt” tudna teremni az életem jelenlegi helyzetben? Persze ezeken a kérdéseken akár hosszú évekig is gondolkodhatunk, de egy egyszerű gyakorlat talán segíthet az első lépések megtételében. Rajzoljunk három oszlopot, és írjuk fel a címeket így: Képességeim (tehetség) – Szenvedélyeim – Szükség a világban! Ahol ezek metszik egymást, ott találhatjuk meg a hivatásunk magját.
