Betöltés...

A bennünk élő „belső gyermek”: hogyan formálják gyerekkori élményeink a felnőtt életünket?

Miért reagálunk néha indulatból, miért bénít meg a szorongás vagy a megfelelési kényszer? A pszichológia szerint ezek hátterében gyakran a „belső gyermek” sérülései állnak. Az utóbbi években népszerűvé vált módszer azonban nem csodaszer: a gyermekkori traumák feldolgozása hosszú folyamat, amely sokszor szakember segítségét igényli.

  • HVG Extra Pszichológia

A „belső gyermek” énünk gyermeki része, aki boldog és kreatív is lehet, de a kicsikorban megtapasztalt traumákat és hiányokat is hordozhatja. A vele folytatott munka feltétele a tapasztalt, szakértő segítő.

„Szeretném, ha jobban ki tudnék állni magamért. Annyira szeretném, ha mindenki tudná, hogy számíthat a segítségemre. Sokszor elébe is megyek, akkor is segítek, elvállalok feladatokat, amikor még nem is kérték. Persze tudom, hogy ez azért van, mert akkor érzem magam szerethetőnek, ha segítek, ha adok. Sokat olvasok, érdekel a pszichológia, szóval tisztában vagyok ezzel. Sok módszert kipróbáltam a családállítástól kezdve, elvégeztem egy sématerápiás könyv gyakorlatait is, de nem mondhatnám, hogy megtanultam nemet mondani. Most viszont szembejött a belsőgyermek-téma, úgy érzem, ezzel kellene dolgoznom. Tud ebben segíteni?”

Ma már nem „ciki” pszichológushoz, önismeretre járni, és jó ideje nincs olyan hét, hogy ne találnánk pszichológiai újdonságokat a könyvesboltokban, sőt elég, ha csak böngészünk az interneten. A megszámlálhatatlan cikk címeit átfutva a „divatok” jól nyomon követhetők. Időről időre felkapottá válik egy-egy módszer, és jó részük a szakemberek számára nem újdonság. Így aztán nem voltam meglepve, amikor a fenti szavakat hallottam kliensem szájából. Olyan érzés fogott el, mintha megrendelést adott volna le: a belsőgyermek-munka módszerével szeretné elérni a kívánt eredményt, amiről valóban sokat lehet olvasni mostanság.

Hozzászólások

Tényleg vissza lehet fordítani az öregedést? Egy Harvard-kutató már húsz éve ezen dolgozik

Mi van akkor, ha az öregedő sejt nem egyszerűen elhasználódik, hanem részben elveszíti a képességét arra, hogy „olvassa” a saját fiatalabb működéséhez szükséges információt? David Sinclair harvardi genetikus laborjában éppen ezt a merész elképzelést próbálják tesztelni. Állatokban már olyan eredmények születtek, amelyek néhány éve még sci-finek tűntek – és most elérkezett a pont, amikor kiderülhet, meddig vihető el ez az elképzelés.