Betöltés...

Vizler-Nyirádi Luca

Nem elég jól rúgni: a futball legélesebb helyzetei fejben dőlnek el

A futball legélesebb helyzeteit néha az az egyetlen pillanat fogja eldönteni, hogy ki hogyan reagál. Az adott játékos szándékosan vagy bizonytalanságból torpan-e meg a tizenegyes előtt, bepánikol-e egy rossz passz után, szétesik-e egy kapott gólt követően, vagy úgy felcsigázza a teher és a nyomás, hogy egymaga viszi tovább a hátán a csapatot a dobogó felé. Nézőként ezeket a jeleneteket vagyunk hajlamosak a „fejben dől el” kategóriájába sorolni. Ám mi van, ha ez valamiféle ködös, utólagos magyarázat a játékosok által megélt emberi magasságokra és mélységekre? Mennyi köze van a profi sportteljesítménynek a mentális állapothoz? Szántai Levente sportpszichológussal és Juhász Roland korábbi válogatott labdarúgóval jártuk körbe, mi történik a játékosok fejében, amikor a stadion, a sajtó és az egész világ figyelme egyszerre nehezedik rájuk.


„Régen is meleg volt, mégis túléltük” – miért kell újratanulnunk a nyár, a hőség és a napozás szabályait?

Valóban: régen is voltak kánikulák, napon dolgozó nagyszülők, egész nap strandon lévő gyerekek, lehúzott redőnyök és délutánra felforrósodó lakások. A gond nem az emlékekkel van, hanem azzal, ha ezekből próbálunk mai szabályokat gyártani a hőségre és a napozásra. A környezeti hatások ugyanis már nem ugyanazok: gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok, magasabb az UV-terhelés, és a bőrkárosodás következményeit sokszor csak évekkel később látjuk. Dr. Kis Anna klímakutatóval és dr. Baltás Eszter bőrgyógyásszal jártuk körbe, miért kell újratanulnunk a nyár szabályait – és miért nem puhányság, hanem alkalmazkodás, ha komolyan vesszük a hőségriasztást, az árnyékot és a fényvédelmet.


Miért mozgunk ilyen keveset, ha sportnemzetnek tartjuk magunkat?

Magyarország szeret sportnemzetként gondolni magára, az adatok mégis azt mutatják: a mindennapi fizikai aktivitásban az EU mezőnyének végén kullogunk. A magyarázat nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy lustábbak vagy fegyelmezetlenebbek lennénk másoknál. A mozgáshiány mögött ott van a munkaidő, az ingázás, a pénz, a lakókörnyezet, az iskolai sportélmények, a stressz, a társadalmi egyenlőtlenség, és az a kulturális beidegződés is, hogy a sportot jobban szeretjük nézni, mint csinálni.


Tizenhat év után: milyen nyomot hagy a lelkünkben a tartós politikai feszültség?

Az elmúlt évek politikai légkörében és a választások körül sokan nem egyszerű győzelemérzésről vagy csalódottságról számoltak be. Sokkal inkább testi-lelki kimerültségről, szorongásról, ürességről vagy apátiáról. Mit jelent az, ha egy társadalom hosszú időn át úgy működik, hogy az emberek életét a legapróbb szinten áthatja a politika, miközben egyre kevésbé érzik, hogy valódi ráhatásuk lenne a közös ügyeikre? Ha nem is nevezzük politikai traumának, miért fontos érteni, hogy nem pusztán egyéni megélésekről van szó?


A kertészkedés közelebb vihet minket a kék zónák életmódjához

A longevity ma már nemcsak a biohackelésről, a táplálékkiegészítőkről vagy a teljesítményoptimalizálásról szól. Egyre többen keresik azokat a hétköznapi, természetközeli tevékenységeket, amelyek hosszú távon javíthatják az életminőséget, csökkenthetik a stresszt és segíthetnek egészségesebben öregedni. Király Béla szerint a kertészkedés pontosan ilyen: egyszerre mentális detox, fizikai aktivitás, tudatos táplálkozás és egyfajta visszakapcsolódás a valósághoz. Az egykori újságíró ma már biogazdaságot működtet, A kék zónás kert című könyvében pedig arról ír, hogyan kapcsolódhat össze az önfenntartás, a természetközeli életmód és a longevity szemlélete.


Az út pora – milyen egészségügyi hatással lehet a burkolatba került azbeszt a közelben élőkre?

A nyugat-magyarországi azbesztszennyezés ügye az elmúlt hetekben elsősorban környezetvédelmi és hatósági kérdésként jelent meg a nyilvánosság előtt, pedig a lakosságot leginkább az foglalkoztatja: jelent-e közvetlen egészségügyi veszélyt a környezetükben talált anyag, és mit tehetnek azok, akik érintett területek közelében élnek. A rákkeltő azbeszt kockázata egyszerre súlyos és nehezen értelmezhető: a veszély nem mindig azonnali, a következmények gyakran csak évtizedekkel később jelentkeznek. Azonban szerencsére van megoldás ‒ rövid- és hosszútávon egyaránt.


Drasztikus születésszám-csökkenés: a modern élet és a gyermekvállalás egyre nehezebben fér meg egymás mellett

Néhány évtizede még a túlnépesedéstől félt a világ, ma pedig egyre több országban a drasztikusan visszaesett születésszám okoz társadalmi, gazdasági és politikai feszültséget. A magyarázat azonban nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy „a mai fiatalok nem akarnak családot”. A termékenységi válság mögött több tényező áll, mint gondolnánk: ilyen a lakhatás, a párkapcsolatok átalakulása, a nők kettős terhelése, a bizonytalanság, a digitális életmód, az elvárások megemelkedése és az a kérdés is: vajon van-e még egyáltalán elég társadalmi infrastruktúra ahhoz, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülessenek?


A magas vérnyomás az egyik legfontosabb hosszú távú egészségügyi kockázat – szakértői útmutató a megelőzéshez

A magas vérnyomás sokáig nem okoz látványos tüneteket, miközben folyamatosan terheli a szervezetet. A szívet, az ereket, a vesét és akár a látást is károsíthatja, míg az érintett gyakran teljesen egészségesnek érzi magát. A magas vérnyomás világnapja jó alkalom arra, hogy ne csak a veszélyekről beszéljünk, hanem arról is: a hipertónia sok esetben megelőzhető, és még kialakult állapotban is rengeteget számít az életmódváltás.


Sportolnék, de szégyellem magam – öt aranyszabály, hogy újraépítsük a kapcsolatot a testünkkel

Magyarországon a mozgáshiányról sokat beszélünk, arról viszont még mindig meglepően keveset, hogy a testkép, a megszégyenítés, az iskolai testnevelés rossz élményei és a társas szorongás hogyan zárhatják emberek tömegeit egy olyan életmódba, amiről ők maguk is tudják, hogy nem jó nekik. A kérdés ezért nem csupán az, miért nem mozgunk eleget, hanem az is, hogyan lehet úgy visszatalálni a mozgáshoz, hogy közben ne újabb szégyenforrás legyen, hanem valami, ami megtart, megerősít és felszabadít. Gyömbér Noémi sportpszichológussal és Gáspár Anna gyógytornásszal beszélgettünk.


A test nem kopik, hanem éhezik – hogyan teszi tönkre a szervezetünket a krónikus mozgáshiány?

Nem fáj, nem látványos, nem jelez azonnal – mégis alattomosan rombolja a szervezetet. A mozgáshiány ma már nem egyszerű életmódbeli, kényelmi kérdés, hanem az egyik legsúlyosabb, mégis alulértékelt népegészségügyi probléma. Miközben sokan a testsúlyt tekintik az egészség legfőbb mércéjének, a szakértők szerint a valódi kockázat gyakran rejtve marad: az izomzat, az anyagcsere és a belső szervek működése már évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt romlani kezd.