Betöltés...

A test nem kopik, hanem éhezik – hogyan teszi tönkre a szervezetünket a krónikus mozgáshiány?

Nem fáj, nem látványos, nem jelez azonnal – mégis alattomosan rombolja a szervezetet. A mozgáshiány ma már nem egyszerű életmódbeli, kényelmi kérdés, hanem az egyik legsúlyosabb, mégis alulértékelt népegészségügyi probléma. Miközben sokan a testsúlyt tekintik az egészség legfőbb mércéjének, a szakértők szerint a valódi kockázat gyakran rejtve marad: az izomzat, az anyagcsere és a belső szervek működése már évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt romlani kezd.

A modern életmód egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben soha nem volt ennyire könnyű „kényelmesen élni”, a testünk biológiai igényei mit sem változtak. A szervezetünk mozgásra lett optimalizálva – nem napi 8-10 óra ülésre. Ez a disszonancia vezet oda, hogy a mozgáshiány ma már nem pusztán életmódbeli döntés, hanem egyfajta krónikus állapot, amely szinte észrevétlenül, de folyamatosan rontja a szervezet működését.

Szomorú jelenség, hogy a mai modern világban az emberek fontossági sorrendjében az egészségtudatot megelőzi a komfortérzet és az esztétikai látvány – mondja a Pulzusnak dr. Kiss Krisztina sportorvos. „Például a lábon kialakult visszerek eleinte ártalmatlanok, pusztán esztétikai szempontból zavarók, de korai jelzői lehetnek a mozgásszegény életmódnak, ahogy az emésztés lelassulása, a székrekedéses problémák is. A mozgásszervi panaszok közül leggyakrabban az ízületi fájdalmak, főleg a gerinc fájdalmai (a nyak fájdalma, derékfájdalom) keseríthetik meg annyira a mindennapokat, hogy az ember felkeresi az első szakembert.”

Dr. Kiss Krisztina sportorvos
OSEI Sajtó

Nem csak akkor veszélyes, ha „látszik a mérlegen”

A közgondolkodás egyik legmakacsabb tévhite, hogy az egészség állapota nagyjából leolvasható a mérlegről. Ha valaki nem túlsúlyos, akkor „nincs baj”. Ez a leegyszerűsítés azonban nemcsak pontatlan, de kifejezetten veszélyes is, hiszen elfedi a valódi kockázatokat. Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta szerint az evolúciós működésünk miatt eleve különbözik abban, hogyan reagálunk a környezetre, és ez a testsúlyban is megmutatkozik. Elmondása szerint a különböző testalkatok nem az egészség szintjét tükrözik, hanem adaptációs különbségeket.

„Az, hogy valaki vékony, nem jelenti automatikusan azt, hogy egészséges is. Könnyen lehet, hogy egyszerűen csak a kevésbé jól raktározó típusba tartozik. Ha nem mozog rendszeresen, ha krónikus mentális stresszben él, ha rossz minőségű az étrendje, valamint az alvása, szinte bizonyos, hogy a karcsúsága ellenére a szervezete túlterhelt, tehát nem egészséges.”

A testsúly tehát nem ok, legfeljebb következmény – és sokszor még csak nem is a legfontosabb. A szervezet működése, az izomállapot, az anyagcsere és a keringés állapota sokkal pontosabb képet ad arról, mi zajlik valójában a háttérben.

https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260414_munkapszichologia-elhizas-munkabiras-tapasztalat-karrier

Hozzászólások

Ha az anyósával van baja, előbb-utóbb a párjával is lehet

Egy beszólás az anyóstól, egy vasárnapi ebéd körüli sértődés vagy egy vita arról, kinél töltsük a karácsonyt elsőre apróságnak tűnhet. Pedig a párunk szüleivel kialakuló viszony sokkal többet árul el a kapcsolatunk működéséről, mint gondolnánk. Az igazi feszültség gyakran ott kezdődik, amikor nem világos, hol ér véget a származási család befolyása, és hol kezdődik a pár közös élete. Orvos-Tóth Noémi pszichológus azt mutatja meg, miért válhat az anyós–após konfliktus könnyen párkapcsolati konfliktussá is.