Mondták, hogy jön a gyermekágyi szomorúság, később talán a posztpartum depresszió, hogy a hormonrendszerem tótágast áll majd. Mondták, hogy a baba világra érkezésre normatív krízist okozhat, mert a családdá válás folyamata is nehéz szülés, dolgozni kell érte. Fejben készültem a kezdeti szoptatási nehézségekre, az éjjeli virrasztásokra – már amennyire erre készülni lehet.
Egy valami viszont teljesen felkészületlenül, derült égből villámcsapásként ért, mert soha senki nem beszélt azelőtt nekem róla: hogy az elején mennyire dühös is leszek. Egy sértett friss anya. Hogy mikor a rózsaszín, pihe-puha oxitocinköd időről-időre felszáll, dőlni fog belőlem a panaszáradat, minden kis semmiségen felpaprikázódom majd.
Mint később kiderült számomra, nem én vagyok az egyetlen, aki ingerlékennyé vált a babájával otthon töltött első egy évben. Sőt, a külföldi szakirodalomban már neve is van a sok anyában ilyenkor fortyogó indulatnak: „postpartum rage-nek” vagy „postpartum angernek” hívják.
Sok friss szülő érzi úgy, mintha a gyerek születése után nemcsak az élete, hanem ő maga is átrendeződött volna. Az állandó aggodalom, a túlérzékenység, a bűntudat, a készenlét és a baba jelzéseire való ráhangolódás nem pusztán lelki hullámzás, a szülővé válás az agy működését és szerkezetét is átírhatja. Cikkünk Chelsea Conaboy tudományos újságíró könyve alapján készült.