Betöltés...
Nem az élet hossza, hanem az egészségben eltöltött évek száma az igazán fontos, amit akár előre is lehetne jelezni egy mostanában egyre többet emlegetett mérőszámmal. Persze csak ha sikerülne könnyen mérhetővé tenni, és elterjedne a használata. Ez az úgynevezett „belső kapacitás”, de mit mutat? Mi köze az egylábas egyensúlyozáshoz? És mikor figyelhetnék magukon már a harmincasok is?
Sokszor kecsegtettek minket azzal, hogy létezik „egyetlen” olyan mérőszám, amely alapján általános képet kaphatunk a testünk állapotáról, a fizikai képességeinkről vagy az életkilátásainkról (ilyen univerzális indikátornak tekintik bizonyos szempontból a HRV-t vagy a VO2 max-ot is például). Most úgy tűnik, kezdhetünk megtanulni egy újabb „mindenes” kifejezést, amely az öregedés folyamatáról ad(hat) átfogó információkat, mi több, előre jelezheti, ha már betegséghez vagy a testi és szellemi képességek elvesztéséhez vezető útra léptünk – de még nem érezzük a hanyatlást.
Az első hallásra elég semmitmondó nevű „belső kapacitás” (intrinsic capacity) fogalmát 2015-ben vezette be az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és eredendően arra szolgál, hogy holisztikusan mérje, mire képes az adott ember teste és elméje. Azért érezték szükségét annak, hogy kidolgozzák ezt a mérőszámot, mert míg a Föld népessége igen gyorsan öregszik (1974 és 2024 között világszerte a duplájára, 10,3 százalékra nőtt a 65 év felettiek aránya), az időseknek csak a betegségeit tudták nyomon követni, az egészségi állapotuk és a jóllétük figyelemmel kísérésére nem volt általánosan alkalmazható egyszerű módszer. Az új fogalom segítségével viszont immár az egyén hivatalos életkora vagy az orvosilag igazolható betegségei helyett az egészséges öregedés folyamatára, az érintettek funkcionális képességeinek maximalizálására és fenntartására helyezhetik a fókuszt.
Mi lenne, ha az öregedést nem csupán elszenvedni lehetne, hanem bizonyos sejtszintű folyamatok befolyásolásával lassítani is? Matt Kaeberlein évtizedek óta azt kutatja, hogyan függ össze a sejtek növekedése, energiafelhasználása és karbantartása az élettartammal. Az eredményei mára az öregedéskutatás egyik legizgalmasabb gyógyszeres irányához vezettek.
Ifj. Duda Ernő biotechnológus szerint a mai, reaktív orvoslás gazdaságilag hosszú távon fenntarthatatlan, és bár a prevenció lenne a követendő út, az egészségügyi kiadásoknak még csak körülbelül 3 százaléka jut erre. Ahogy mondja, az emberek mindig is vágytak rá, hogy hosszabb ideig éljenek, de nem arra költenek, amire igazán fontos lenne – pedig a legjobban igazolt „longevitygyógyszer” hétköznapibb, mint gondolnánk.
