Betöltés...
Néhány évtizede még a túlnépesedéstől félt a világ, ma pedig egyre több országban a drasztikusan visszaesett születésszám okoz társadalmi, gazdasági és politikai feszültséget. A magyarázat azonban nem fér bele abba a kényelmes mondatba, hogy „a mai fiatalok nem akarnak családot”. A termékenységi válság mögött több tényező áll, mint gondolnánk: ilyen a lakhatás, a párkapcsolatok átalakulása, a nők kettős terhelése, a bizonytalanság, a digitális életmód, az elvárások megemelkedése és az a kérdés is: vajon van-e még egyáltalán elég társadalmi infrastruktúra ahhoz, hogy a vágyott gyermekek valóban megszülessenek?
A nagy demográfiai félelem nem volt teljesen alaptalan: a világ népessége a 20. század második felében valóban drámai tempóban nőtt. Csakhogy közben egy másik folyamat is zajlott, amely lassabban, kevésbé látványosan, de mára legalább ilyen súlyú kérdéssé vált.
Az ENSZ 2024-es összefoglalója szerint a világ 195 országából több mint kétharmadában a nőkre jutó átlagos gyermekszám az utánpótlást biztosító 2,1-es szint alá süllyedt. Hatvanhét országban ez az átlag ma már közelebb van az egyhez, mint a kettőhöz. Dél-Koreában – amely egyfajta végletes előfutára ennek a folyamatnak – a teljes termékenységi arányszám 0,73 körül jár, vagyis egy nő átlagosan kevesebb mint egy gyermeket szül élete során. Ilyen alacsony értéket korábban csak egyszer mértek a demográfiai történelemben: az NDK-ban, 1992-ben, de ott is mindössze egyetlen évig tartott.
Prof. Dr. Spéder Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem Demográfia és Szociológia Doktori Iskolájának vezetője szerint sokáig az 1,3-as értéket tartotta a szakma a „szuper alacsony" termékenység alsó határának, amelyet főként a dél-európai országok jellemzője volt. Ma ezt a szintet a kelet-ázsiai gazdasági csodaországok – Tajvan, Hongkong, Dél-Korea – már régen maguk mögött hagyták lefelé. A folyamat már nem csak a „gazdag” országokat érinti: 2023-ban először fordult elő, hogy Mexikó termékenységi rátája az Egyesült Államoké alá csökkent, és Brazília, Irán, Tunézia, Srí Lanka is hasonló pályán mozog. A fejlődő világ számos országa úgy öregszik meg, hogy még meg sem gazdagodott igazán. A demográfus úgy véli, a folyamat egyik legfigyelemreméltóbb jellemzője az, hogy egyszerre zajlik teljesen eltérő kultúrájú és intézményi berendezkedésű országokban.
Egy helyben topog? Szinte nem hisz már semmiben? És ez már évek óta tart? De most eljött az idő, és elege van már ebből? Nem kell már ez a fajta élet? Akkor önnek íródott ez a cikk.
