Prof. Dr. Menyhért Anna traumakutató, a Torinói Egyetem professzora, és Prof. Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta segítségével jártuk körbe, miért lehet PTSD-hez hasonló tünetekkel megélni egy hosszú politikai időszak végét, mit jelent a társadalmi bántalmazás párhuzama a klasszikus bántalmazás mintáival, és hogyan kezdődhet el a gyógyulás anélkül, hogy azonnal továbblépést várnánk azoktól, akik még csak most mernek elkezdeni beszélni a történtekről.
A NER egységével való szakítás nem egyszerűen nemet mondás egy nem kívánt rendszerre, nem pusztán politikai vagy anyagi kérdés. A „válás” lelki oldala legalább annyira erőteljes, hiszen olyan folyamatokban születik most lezárás, amelyben több mint másfél évtizede élünk. A fő kérdések, hogy ki mit visz magával ebből az időszakból, ki milyen érzésekkel, hogyan számol el magában, és kiben milyen trauma marad, amelynek egy része még nevet sem kapott. Hiszen nem ugyanabból a pozícióból lép ki az, aki kárvallottja vagy nyertese volt a korábbi rendszernek, aki hallgatott, mert félt, aki közömbös volt vagy alkalmazkodott, és az, aki még csak most ismeri fel, milyen mélyen beépült a mindennapjaiba a politika.
https://pulzus.hvg.hu/tarsadalom/20260506_szavazas-valasztas-reszvetel-hosszabb-elet-osszefugges-amerikai-kutatas
A politika beköltözött a család összes szobájába
A politika testi-lelki hatása sokáig nem volt beszédtéma, mintha valamiféle túlérzékenység volna szenvedni tőle. Pedig létező jelenség, hiszen saját környezetünkben is számos olyan beszámolót hallhattunk, hogy valaki a közéleti hírek túlzott olvasásától stresszt élt át, rosszabbul aludt, feszültséget érzett a családi találkozók előtt, vagy inkább csendben maradt a munkahelyén, hogy ne kerüljön kibékíthetetlen konfliktusba munkatársaival.
