Betöltés...
A nyugat-magyarországi azbesztszennyezés ügye az elmúlt hetekben elsősorban környezetvédelmi és hatósági kérdésként jelent meg a nyilvánosság előtt, pedig a lakosságot leginkább az foglalkoztatja: jelent-e közvetlen egészségügyi veszélyt a környezetükben talált anyag, és mit tehetnek azok, akik érintett területek közelében élnek. A rákkeltő azbeszt kockázata egyszerre súlyos és nehezen értelmezhető: a veszély nem mindig azonnali, a következmények gyakran csak évtizedekkel később jelentkeznek. Azonban szerencsére van megoldás ‒ rövid- és hosszútávon egyaránt.
A jelenlegi ügy hátterében egy ausztriai, burgenlandi kőbányákból származó kőzetanyag áll, amelyet Nyugat-Magyarországon, például Szombathelyen és Sopronban is több helyen útburkolati, parkolási, bejáró- vagy egyéb kültéri célokra használtak fel. Az osztrák parlament által nyilvánosságra hozott adott adatok meghökkentőek: ugyan ezek egyszeri mintavétel eredményei, de a vizsgált bányákból származó mintákban 2 és 100 százalék közötti azbeszttartalmat is mértek. Fontos megjegyezni, hogy a kőzetminta vizsgálata az anyag összetételéről, a levegőmérés pedig a ténylegesen belélegezhető rostokról ad képet, ami azért árnyalhatja a rossz eredményeket.
Dr. habil Ágoston Csaba környezetvédelmi szakértő, egyetemi adjunktus, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének elnöke szerint az azbeszttartalmú kőanyag jelenléte önmagában is kezelendő helyzet, ám az egészségügyi kockázat akkor válik közvetlenné, amikor a rostok porzás hatására a levegőbe kerülnek. A közvetlen egészségügyi kockázatot a porzás mérséklésével lehet gyorsan csökkenteni, ám világosan meg kell különböztetni a kárenyhítést és a kármentesítést.
Egy helyben topog? Szinte nem hisz már semmiben? És ez már évek óta tart? De most eljött az idő, és elege van már ebből? Nem kell már ez a fajta élet? Akkor önnek íródott ez a cikk.
