Betöltés...

Négy ok, amiért megelégszünk a csak majdnem elég jó párkapcsolattal

Azt hitte, hogy majd megjavul a kapcsolata, mint az elromlott bicikli, csak meg kell kicsit bütykölni? Telnek az évek, és csak leheletnyi a változás. Felmerülhet a kérdés, mi irányította a párválasztását, a döntését, hogy emellett az ember mellett horgonyozzon le.

  • Pulzus

„Szeretem Leventét, csak ne inna meg két sört minden este”, „Kira nagyon klassz csaj, csak ne lenne annyira az anyjára ráragadva”. Sokszor hangzanak el ilyen mondatok a pszichológusok rendelőjében, amikor a kliensek beszámolnak arról, hogy tulajdonképpen minden rendben a kapcsolattal, csak néhány tényező gátolja, hogy igazán közel kerüljenek egymáshoz.

„Az elején is látszódtak a gondok, de nem szólalt meg bennem a vészcsengő” vagy „Látszott, hogy az ital probléma, de azt mondta, csak egy nehéz korszakban van. Három éve tart ez a nehéz korszak” – jelzik a kliensek, hogy nem máról holnapra szembesültek a számukra negatív tulajdonságokkal.

„Ezek az emberek nem azért maradnak benne ezekben a viszonyokban, mert jó nekik, hanem mert majdnem jó, és ez még a nem jónál is erősebb ragasztó” – állítja Mark Travers amerikai pszichológus. De hogy lehet ez? Hiszen a majdnem elég jó sem jó.

Hozzászólások

Amikor a béke kedvéért lassan eltűnünk önmagunkból – hol kezdődik az önalávetés egy kapcsolatban?

Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.

Pulzus