Minden veszteség és minden ember más, ezért a fájdalom megélése és az ahhoz vezető út is mindannyiunknál egyedi formát ölt. A gyász nemcsak a halálhoz kapcsolódik, és nem is mindig látható kívülről.
A gyász nem múlik el, de nem kell egyedül hordozni
„A Bátor Tábor Lélekmadár programjában a gyermekvesztés sokféle történetének ad teret. Olyan családokat fogadunk, akik betegségben, balesetben vagy a perinatális időszakban veszítették el a gyermeküket, az utóbbi történetek az elmúlt tíz évben a résztvevőink mintegy 15 százalékát tették ki. A gyermekek, magzatok halálát éppúgy nevén kell nevezni, mert az elhallgatás sokszor épp azt erősíti, amitől a gyászolók amúgy is szenvednek: hogy a fájdalmuknak nincs helye a közös térben” – hívja fel a figyelmet Hosszú Dalma pszichológus.
A szakember arra is kitér, hogy sokszor találkoznak azzal a kérdéssel, amely sokakat foglalkoztat, különösen egy ilyen ünnep közeledtével:
lehet-e „jól” gyászolni?
„Nem arról van szó, hogy a gyászban valaki ügyesebb vagy kevésbé ügyes. Inkább arra lehet rátanulni, hogy felismerjük, mi történik bennünk, engedjük érezni az érzéseinket, és van-e körülöttünk olyan közeg, amely erre elég jó, elfogadó választ ad.”
