Betöltés...
Elméletben a fogyás egyszerű képletnek tűnik: kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználunk. A gyakorlatban azonban az evés nem puszta matematika, hanem vigasz, jutalom, szokás, társas élmény és feszültségoldás is. Ezért bukik el olyan sok fogyókúra: racionális szabályokkal próbáljuk irányítani azt, amit gyakran érzelmi és tudattalan tényezők mozgatnak. Kohlné Papp Ildikó pszichológus, dietetikus szerint a kiút nem egy újabb szigorú diéta, hanem a normális, rendszeres és kiegyensúlyozott étkezés visszatanulása lehet.
Az ember régóta tudja, hogy enni jó, és sokat enni még jobb. Boldogságfalváról meséltek történeteket a középkorban, ahol az étel soha nem fogy el, a szőlőt kolbásszal kötözik, s a búzamezők sült hússal vannak beterítve. Erről szól számos gyerekmese is, a mindent járó malmocskáról, a mézeskalácsházról, kolbászból készült kerítésről, bőségszaruról.
Van, aki könnyen bízik másokban, és természetesnek éli meg a közelséget, míg más folyamatosan attól fél, hogy elhagyják, vagy éppen akkor kezd távolodni, amikor egy kapcsolat igazán közelivé válna. A kötődés alapjai már csecsemőkorban formálódnak, de vajon mennyire határozzák meg későbbi kapcsolatainkat? És lehet-e változtatni azon, ahogyan másokhoz kapcsolódunk? Megyeri Zsuzsanna pszichológus, családterapeuta írása.
