A négyrészes minisorozatban egy megtört embert láthattunk, aki nem egyszer küszködött a könnyeivel, melyek nagyon mély fájdalomról és szenvedésről árulkodtak. Gyakran hangzik el mind Rafa, mind a környezete szájából a „sufrir” (magyarul szenvedés) ige, akár ezt a címet is adhatták volna Rafael Nadal történetének. Egy ponton egy Goethe-idézet is elhangzik: „The talent is built on calm, character is built in the storm.” (nyersfordításban: „A tehetség a nyugalomban formálódik, a jellem a viharban.” – a szerk.) – ez jól tükrözi Toni bácsi (Uncle Toni) életszemléletét, ami a csúcsig repítette Nadalt, összepréselve közben a lelkét.
A világ legismertebb biohackere, Bryan Johnson évek óta mindent mér, amit csak lehet: az alvását, laborértékeit, étrendjét, edzését és biológiai mutatóit is. Most mégis autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Schwab Richárd gasztroenterológus és Fejes Lívia onko-dietetikus szerint Johnson esete nem azt bizonyítja, hogy a prevenció felesleges, hanem azt, hogy több ezer adatnál fontosabb lehet egyetlen eltérés okát jól megérteni.
Mekkora szenvedést kell elviselni a sikerért?
Rafát nagybátyja, édesapja testvére vette a szárnyai alá, és edzette gyerekkorától kezdve, közel harminc éven át. A visszaemlékezés szerint kemény kiképzés volt, de egyes megjegyzésekből egy pszichológus már inkább a bántalmazó nevelést látja a háttérben. Toni nem dicsér, nem biztat, nem kedveskedik, nem ismer el, nem ad vizet, ha szomjazol, csak követel: többet és még annál is többet.
Sokszor úgy beszélünk a folyadékfogyasztásról, mintha csak döntés kérdése lenne: tegyünk magunk mellé egy kulacsot, töltsünk le egy appot, és igyunk többet. A valóságban azonban még egy ilyen alapvető szükségletnél is beleszólnak a szokásaink, a stressz, a családi minták, a munkahelyi környezet, sőt az is, hogy a víz sokak számára egyszerűen nem elég vonzó inger. Szabó Adrienn dietetikussal néztük meg, mennyi folyadékra lehet szükségünk, mi számít bele, és mit lehet tenni, ha a jól ismert trükkök nem működnek.
Folyamatosan veri az asztalt, és nem vesz tudomást a racionális határokról. Amik így valóban meg is szűnnek létezni Nadal számára. Nadal fejében folyamatosan az a gondolat cikázik, miszerint ha kell, még ennél is többet fog szenvedni, de nem veszíthet.
Nem okozhat csalódást se Toni bácsinak, se másoknak. Meg kell felelnie mindenkinek, aki hisz benne. Ha ez fáj, hát akkor fáj.
