Betöltés...
Előfordulhat, hogy valaki nem utálja a munkáját, csak egyszerűen már semmit nem érez iránta. A vasárnap esti szorongás, a végtelennek tűnő meetingek, a kollégák iránti egyre növekvő közöny és a „mindegy” érzése könnyen lehet a kiégés előszobája. Beatriz Serrano „Elégedetlenség” című regénye úgy mutatja meg a burnout, a quiet quitting és a modern munkahelyi kiégés belső világát, hogy közben egyszer sem kell kimondania: kiégés. Mi történik akkor, amikor a test még minden reggel bemegy dolgozni, a lélek viszont már rég felmondott? Gábor Fanni pszichológus írása.
„A munkatársaimmal töltött hétvége gondolata körülbelül annyira csábító, mintha azt ajánlanák, hogy letépik a körmöt minden lábujjamról.”
Sok kérdés cikázik az ember fejében Beatriz Serrano „Elégedetlenség” című könyvének elolvasása után, pláne, ha mindezt egy szervezetpszichológus szemével olvassa. Sok mindent olvastam már kiégés témában, de ilyet még soha. Kortárs irodalmi köntösbe bújtatott illusztráció a kiégésről, amiben ugyan egyszer sem hangzik el a kiégés szó, mégis a bőrünkön érezzük azt. Így csak az ír, aki valóban megjárta a burnout poklát, és mindent tud az ezzel járó, kislábujjtól a fejbúbig átható cinizmusról, deperszonalizációról és céltalanságérzésről. Ha pedig valaki még írni is tud, nos, akkor a legjobb kombináció kerekedik ki: a humorral átszőtt elgondolkodtatás.
A haragot sokan olyan érzésnek tartják, amelyet jobb minél gyorsabban elnyomni. Pedig önmagában nem az a baj, hogy dühösek leszünk: sokkal inkább az számít, felismerjük-e, mi váltotta ki, és mit kezdünk vele. Dr. Knapek Éva klinikai szakpszichológussal arról beszélgettünk, mit jelezhet a harag, mi történik, ha rendszeresen háttérbe szorítjuk, és hogyan lehet úgy kifejezni, hogy ne romboljon bennünket vagy a kapcsolatainkat.
