Betöltés...
Napi 12 órába kell belesűríteni a munkát, a házimunkát és minden szórakozást is a KSH időmérlege szerint. Csoda, hogy sokan az alváson spórolnak időt?
Ma már néhány másodperc alatt választ találhatunk szinte bármilyen egészségügyi kérdésre. Mit érdemes enni, hogyan lehet jobban aludni, van-e értelme a probiotikumoknak, mit tudnak az új daganatkezelések, hogyan hat a stressz a szervezetre, és valóban lassítható-e az öregedés? A nehézséget egyre kevésbé az információ megtalálása jelenti. Sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen bizonyíték áll egy-egy állítás mögött. A november 19-i Human Talks egészségkonferencia éppen abban szeretne segíteni, hogy könnyebb legyen eligazodni a tudományos állítások és bizonyítékok között.
Előfordulhat, hogy valaki nem utálja a munkáját, csak egyszerűen már semmit nem érez iránta. A vasárnap esti szorongás, a végtelennek tűnő meetingek, a kollégák iránti egyre növekvő közöny és a „mindegy” érzése könnyen lehet a kiégés előszobája. Beatriz Serrano „Elégedetlenség” című regénye úgy mutatja meg a burnout, a quiet quitting és a modern munkahelyi kiégés belső világát, hogy közben egyszer sem kell kimondania: kiégés. Mi történik akkor, amikor a test még minden reggel bemegy dolgozni, a lélek viszont már rég felmondott? Gábor Fanni pszichológus írása.
A sportvilág sokáig a lelkierő romantizált képére épült: a fájdalom elviselése, a „nem adom fel” mentalitás és a határok folyamatos kitolása számított az igazi bajnoki hozzáállásnak. Az elmúlt években azonban egyre több élsportoló kezdte el lebontani ezt az ideált, és kimondani azt, amiről korábban alig esett szó: a mentális egészség ugyanolyan sérülékeny, mint a test, és legalább annyira védelemre szorul. Fejes Dóra sportpszichológussal beszélgettünk.
Mi lenne, ha megengednénk magunknak az aggódást – de csak egy meghatározott időpontban? Bár elsőre furcsán hangzik, a kognitív viselkedésterápia egyik legismertebb módszere éppen erre épül, és segíthet megtörni a szorongás és a túlgondolás ördögi körét. A szakemberek szerint ugyanis az agy gyakran összekeveri a problémamegoldást az aggodalmaskodással, ami hosszú távon csak fokozza a stresszt. Mutatjuk, hogyan működik a technika, amely sokaknak hozott már megkönnyebbülést.
Ha a folyamatos stressz miatt tartósan illúzióvesztettnek, tehetetlennek és elhasználtnak érzi magát, önt valószínűleg elérte az az állapot, amit kiégésnek nevezünk. Visszanyerheti-e korábbi kiegyensúlyozottságát? Mindenképpen, ha átértékeli a fontossági sorrendeket az életében. Velez Csaba pszichológus írása.
Az elmúlt évek politikai légkörében és a választások körül sokan nem egyszerű győzelemérzésről vagy csalódottságról számoltak be. Sokkal inkább testi-lelki kimerültségről, szorongásról, ürességről vagy apátiáról. Mit jelent az, ha egy társadalom hosszú időn át úgy működik, hogy az emberek életét a legapróbb szinten áthatja a politika, miközben egyre kevésbé érzik, hogy valódi ráhatásuk lenne a közös ügyeikre? Ha nem is nevezzük politikai traumának, miért fontos érteni, hogy nem pusztán egyéni megélésekről van szó?
Sokat beszélgetünk, olvasunk, írunk a boldogságról – de gyakran esünk abba a hibába, hogy csakis egyéni szinten gondolkodunk erről, holott Sik Domonkos szociológus szerint a szenvedéseink jelentős része a társadalom működésében gyökerezik. Mi az a hat meghatározó tényező, amely összefügg a boldogsággal? Mit értünk modern szenvedés alatt, miért menekül a mai ember a valóságtól, és miért van szüksége a közönyre?
Hogyan kerüljük el a kiégést, és érjük el teljesítményünk maximumát a felgyorsult és állandóan változó világban?
Ha szülőként minél inkább jól akarjuk csinálni, paradox módon annál inkább fognak rossz irányba menni a dolgok.
Amikor a fásult, frusztrált társkereső inkább már nem próbálkozik tovább, amikor a lelkesedés helyébe közöny lép, reményvesztettség, bizalmatlanság üti fel a fejét, és az embert rettegés fogja el újabb randi gondolatára.
Megállítható a folyamat, melynek még pályaelhagyás is lehet a vége.
Ha a szakmánkat szeretjük, de valahogy nem találjuk a helyünket, és inkább nyűgnek, mint örömforrásnak látjuk a munkánkat, próbáljuk ki a következő tippeket! Repka Ágnes HR-szakértő írása.
A kiégést a családtagok nem feltétlenül tudják beazonosítani. A változások persze épp olyan feltűnőek, mint a munkahelyen, de a tüneteket másképp értékeli a házastárs vagy a gyermek. A diagnózis után ugyanaz a kérdés: hogyan segíthetünk?
