Betöltés...
Mi lenne, ha megengednénk magunknak az aggódást – de csak egy meghatározott időpontban? Bár elsőre furcsán hangzik, a kognitív viselkedésterápia egyik legismertebb módszere éppen erre épül, és segíthet megtörni a szorongás és a túlgondolás ördögi körét. A szakemberek szerint ugyanis az agy gyakran összekeveri a problémamegoldást az aggodalmaskodással, ami hosszú távon csak fokozza a stresszt. Mutatjuk, hogyan működik a technika, amely sokaknak hozott már megkönnyebbülést.
A szorongás egyik legnehezebben felismerhető sajátossága, hogy gyakran problémamegoldásnak álcázza magát. Aki rendszeresen aggódik, sokszor úgy érzi, hogy éppen a gondolatok ismételt átrágásával készül fel a jövőre, előzi meg a bajt vagy talál megoldást a nehézségekre. A kutatások azonban régóta arra utalnak, hogy a túlzott aggodalmaskodás sok esetben nem csökkenti, hanem fenntartja a szorongást.
A szakértők régóta figyelmeztetnek arra, hogy a képernyők és az alvás nem jó párosítás. Egy új amerikai kutatás most azt mutatta meg, hogy a probléma nagyobb lehet, mint gondoltuk: a tinédzserek közel fele még éjfél és hajnali négy között is használja a telefonját, miközben a legtöbben eleve kevesebbet alszanak az ajánlottnál.
Erre a felismerésre épül az úgynevezett „halasztott aggodalom” technikája, amely a kognitív viselkedésterápia egyik ismert eszköze. A téma hátterének jobb megértésében Kertész Lilla szervezetpszichológus és business coach volt segítségünkre.
A módszer lényege, hogy az ember nem próbálja azonnal megszüntetni vagy elnyomni a szorongató gondolatokat, hanem egy előre kijelölt időszakra korlátozza az azokkal való foglalkozást.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
