Betöltés...
A felsoroltakat alkotóik a szó szoros értelmében megálmodták. Méghozzá az előtt, hogy a tudomány igazolta volna ennek lehetségességét.
Alváslaboratóriumokban a 2000-es években több kísérlet is igazolta, hogy a REM-fázisú alvás után – amikor az álmok többsége történik –, fokozódik a kreatív problémamegoldó készség. A történetek tanulsága, hogy érdemes papírt és ceruzát tartani az ágyunk mellett, és ébredés után azonnal rögzíteni a gondolatokat, hátha álmunkban jön az ihlet.
Paul McCartney és a Yesterday
Életrajza szerint a 23 éves Paul McCartney álmában talált rá a világ egyik legismertebb slágere, a Yesterday dallamára 1965-ben. Ébredés után azonnal a zongorához ült, hogy rögzítse a hangsort. A művel elégedett volt, de maga is nehezen hitte, hogy álmában vadonatúj dalt szerzett, így eleinte aggasztotta, hogy tudat alatt ugyan, de lopta valahonnan. Egy hónapon át nyomozott zenésztársai körében, ismerős-e számukra a dal, csak utána döntött úgy, hogy jogot formálhat rá. A Beatles Help! című lemezén megjelent számot az egész világ ismeri és elismeri: 2000-ben az MTV zenecsatorna és a Rolling Stone magazin szavazásán minden idők legjobb popdalának választották, a Guinness Rekordok könyve szerint több mint 3000 feldolgozását vették már fel, a BMI nevű lemezcég pedig azt állítja, hogy az Egyesült Államokban, csak a XX. században, több mint hétmillió alkalommal játszották a rádiók.
James Cameron és a Terminátor
A még szinte teljesen ismeretlen rendező, James Cameron 1981-ben a Piranha II – Repülő gyilkosok című, sokadrangú horrorfilm utómunkálatain dolgozott Rómában, amikor valamilyen betegség ágynak döntötte. A Stralog című sci-fi magazinnak adott 1984-es interjúja szerint akkor, a szállodaszobájában gyengélkedve, lázálmában látta meg a később Terminátorként világhírűvé vált robotfigurát. 39 fokos láza ellenére ébredés után azonnal ceruzát ragadott, hogy felskiccelje a víziót, majd az Egyesült Államokba visszatérve elkészítette a Terminátor filmtervét. Az 1984-ben bemutatott film, amelynek jelenleg az ötödik része készül, világhírűvé tette a rendezőt, aki a Titanickal később három Oscar-díjat is bezsebelt.
Abraham Lincoln profetikus álma
A 16. amerikai elnök, Abraham Lincoln néhány nappal az ellene elkövetett végzetes merénylet napja, 1865. április 14-e előtt különös, kellemetlen álmot látott – legalábbis barátja, alkalmi testőre és életrajzírója, Ward Hill Lamon elbeszélése szerint. Ebben saját magát látta besétálni a Fehér Ház Keleti Termébe, ahol gyászolókkal és őrködő katonákkal körülvett ravatalt talált. A katonák egyikét kérdezte, ki halt meg. „Az elnök. Meggyilkolták” – hangzott állítólag a válasz. A történetet gyakran idézik a profetikus álom iskolapéldájaként, a történészek azonban kétségbe vonják a hitelességét. Lamon ugyanis csak az 1880-as évek közepén, csaknem húsz évvel a merénylet után ismertette az álmot, korábban sem ő, sem az elnökhöz közelálló személyek nem említették. Talán sosem derül már ki, valóban megálmodta-e Lincoln a saját halálát, arról azonban megbízható források szólnak, hogy életében nagy fontosságot tulajdonított az álmoknak, és hitt azok általa vélt üzeneteiben is.
Elias Howe és a varrógép
A legenda szerint rossz álomnak köszönhetjük a ma ismert varrógép elődjét is. 1845-ben az amerikai Elias Howe, aki akkor már egy ideje törte a fejét a fáradságos kézi varrást kiváltó gép ötletén, egyik éjjel ijesztő álmot látott: Afrikában egy csapat emberevő fogságában találta magát, akik fenyegetően rázták felé a lándzsájukat. Rémülten ébredt, az „átélteket” visszaidézve azonban szeget ütött a fejébe az egyik részlet: az álomban rátámadó kannibálok lándzsájának hegye lyukas volt. A felismerés meghozta a felfedezői áttörést: Howe rájött, hogy a varrógép cérnáját a tű hegyén, nem pedig a szárán kell átvezetni. Bár nem ő volt az első, aki működőképes varrógépet készített, ez az innovatív megoldása tette lehetővé a varrógép szabadalmaztatását, majd tömeggyártását, így őt tekintik a szerkezet atyjának.
Mary Shelley és Frankenstein
1816 hideg, esős nyarán a 19 éves brit Mary Shelley és szerelme, a költő Percy Shelley Svájcban, a Genfi-tó partján pihent, Lord Byron költő villájában. Az időjárás miatt jobbára a házban unatkozó társaság az akkor divatos kísértethistóriákkal szórakoztatta magát, a házigazda pedig rémtörténetíró háziversenyre hívta ki vendégeit. A felzaklató történetek hatására Mary éjjel lidérces álmot látott, ebben bukkant fel az alak, akit másnap reggel – még az álom hatása alatt – papírra vetett történetében. A világhírűvé vált Frankenstein című rémregény alapötletének keletkezéstörténetéről az írónő maga számolt be a könyv 1831-es kiadásának előszavában. Vannak azonban, akik ezt inkább ügyes reklámfogásnak tartják. Ugyanis az első, 1817-es kiadásban (mely név nélkül jelent meg) még szó sincs ihlető rémálomról. De nem említi a második, 1822-es, immár saját neve alatt publikált változatban sem.
Larry Page és a Google koncepciója
Larry Page, a Google egyik alapító-tulajdonosa saját alma matere, a Michigani Egyetem végzősei számára tartott 2009-es beszédében mesélt arról, hogy a világhódító keresőmotor logikájának kifejlesztéséhez egyik különösen élénk álma adta az inspirációt. 1996-ban a 23 éves Page az egyik éjjel hirtelen arra ébredt, hogy beléhasított: mi lenne, ha az egész világhálót le tudnánk tölteni számítógépekre? Azonnal jegyzetelni kezdett, arról győzködve magát, hogy az ötlet működőképes, de akkor még nem a kereső foglalkoztatta. Később azonban ennek az álomnak a gondolatai vezették el weboldalak fontosságuk szerinti rangsorolásához, így ahhoz az algoritmushoz, amely a mai napig a leghatékonyabb internetes találati rendszer alapja.
Kugler Judit cikke a HVG Extra Pszichológia 2015/1. számában jelent meg. Hasonló témájú írásokat aktuális számunkban is olvashat, mely május 22-én jelent meg, ezúttal az apaság témájával foglalkozunk. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!
Van, akit az első pillanatban vonzónak találunk, más mellett pedig hiába lenne minden rendben, nem történik semmi. A párválasztásban szerepet játszhatnak korai kötődési mintáink, saját énképünk, a hasonlóság és különbözőség, sőt akár a másik ember testszaga is. De mennyit tudunk ma valóban arról, mi dönti el, kibe szeretünk bele?
