Az emberi elmét eddig nem sok gyerekeknek szóló rajzfilm választotta története színhelyéül. Az Agymanók ismeretet közvetít, toleranciára nevel és fejleszti az érzelmi intelligenciát.
Pulzus
A 11 éves Riley szüleivel él Minnesotában, mikor édesapja munkája miatt a család San Franciscóba költözik. A kislánynak el kell hagynia megszokott környezetét, és ez kizökkenti érzelmi egyensúlyából. Nem csoda, hogy Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor átveszik felette az irányítást. Ők mind a lány elméjében, a "fejhadiszálláson", egy vezérlőpult mögött dolgoznak azon, hogy átvezessék őt a mindennapok kihívásain. A nemrég Magyarországon is bemutatott Agymanók című mozi erről a fejben lévő világról szól.
A Szörny Rt.-t is rendező Pete Docter filmjéből megtudhatjuk, mit tart ma a tudomány az emberi elme működéséről, a gondolkodásról, az érzelmek, az emlékek vagy az álmok világáról. A készítők különösen nagy hangsúlyt fektettek a tudományos pontosságra, idegtudósokkal, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, az agyi képalkotó eljárások és a fejlődési pszichológia szakértőivel konzultáltak – állítja Nagy Gergő kommunikáció tanácsadó, szociológus Soulbook című blogjában. Ebben a körben a legismertebb név Paul Ekman amerikai pszichológusé, akitől eddig se volt idegen a mozgókép világa, hiszen a Hazudj, ha tudsz! (Lie to Me) című közkedvelt tévésorozat lényegében az ő munkásságán alapul.
Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor nézelődnek
The Verge
Legismertebb kutatási területe a különböző érzelmeket tükröző arckifejezések, illetve azok univerzális jellegének a vizsgálata – olvasható a Soulbookon megjelent cikkben. Azt, hogy bizonyos érzelmek ugyanúgy felismerhetőek az arcról a világ minden táján, evolúciós eredetük és egymástól elkülönült funkciójuk van, azt már Charles Darwin leírta 1872-es Az érzelmek kifejeződése az embernél és állatoknál című munkájában. Viszont az a megállapítás, hogy az alapérzelmek száma 6, az már Ekman és munkatársának Wallace V. Friesennek a kutatásain alapult. Vannak olyan kutatók, akik 3, 16 és 27 alapérzelemről szólnak, de a filmben végül Ekman eredményeire alapoztak, aki nem mellesleg az Agymanókat készítő Pixar székhelyének otthont adó San Franciscóban dolgozik.
Az Ekman-féle 6 alapérzelem az öröm, a bánat, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor, de mivel a félelmet és a meglepődést egymáshoz nagyon hasonlónak találták a Pixar munkatársai, ezért a kettőt összevonták, így lettek végül a szereplők a citromsárga színű Derű, a kék Bánat, a vörös Harag, a lila Majré és a zöld Undor. Eredetileg több, egyéb érzelem is versengett a bekerülésért, de végül elvetették őket. Ez lett a sorsa a büszkeségnek, a kárörömnek, az unalomnak, az áhítatnak, a szégyennek, a zavarnak és a megvetésnek.
Az adott egyénre és életszakaszra jellemző domináns érzelmeket szintén láthatjuk, amik leginkább a temperamentumnak feleltethetőek meg. A főszereplő kislánynál ez az alapbeállítás a Derű, anyjánál a Bánat, apjánál a Harag. Nem véletlen, hogy az irányítópultnál ők ülnek középen.
A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartalmas élményt nyújtó mozi egyik legnagyobb pozitívuma tehát a tudományos hitelességre való törekvés. Ezen túlmenően mindenkinek segíthet megérteni és elfogadni a saját, illetve a többiek érzéseit, viselkedését, tehát az önismeret és az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez kiváló támogatást ad – véli Nagy Gergő.
Az Agymanók további pszichológiai vonatkozásairól a Soulbookon olvashat.
Hasonló témájú írásokat a HVG Extra Pszichológia számaiban olvashat. Legfrissebb számunk május 22-én jelent meg, ezúttal az apaság témájával foglalkozunk. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is - a kiadónál!
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.
Faudzsa Szingh 89 évesen kezdett rendszeresen futni, 100 évesen pedig maratont teljesített. Julia Hawkins százévesen állított fel korosztályos sprintrekordot, Robert Marchand pedig százon túl is javítani tudott a kerékpáros teljesítményén. Ezek a történetek nem azt üzenik, hogy mindenkinek maratont kell futnia időskorban, hanem azt, hogy a test még nagyon későn is képes alkalmazkodni, fejlődni és visszanyerni valamennyit abból, amit elveszettnek hittünk. A kérdés inkább az: mit tanulhatunk a százéves sportolóktól akkor is, ha nekünk a cél csak annyi, hogy jó erőben, stabilabban és önállóbban éljünk?
