Betöltés...

Igaz az előítélet: kreatívabbak a mentális betegek

Újabb vizsgálat, mely az örök mítosz nyomában jár.

  • Pulzus

Sok történet szól a művészet és a bipoláris zavar, valamint a skizofrénia kapcsolatáról – ez indította a londoni King's College munkatársait, hogy megvizsgálják, létezik-e valamilyen örökletes kapocs a kreativitás és e zavarok között.

A kutatók Robert Power vezetésével 86 ezer izlandi lakos – az ország népességének több mint negyede – genetikai és élettörténeti adatait elemezték: minden egyes embernél kiszámolták a skizofrénia és a bipoláris zavar genetikai kockázati mutatóját. Emellett megnézték, mi a vizsgált személyek hivatása, illetve tagok-e valamilyen műkedvelő klubban – azaz hivatásos vagy amatőr művészek-e.

Génvariánsok palettája
Shutterstock

 

 

 

 

 

 

 

 

 




A Nature Neuroscience című folyóiratban nemrég közölt tanulmány szerint a képzőművészek, zenészek, írók és táncosok 25, a hobbiszerűen művészkedők pedig 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel hordozták a két zavar valamelyikéért felelős génvariánsokat.

Power szerint elképzelhető, hogy a kreativitás genetikai adottság, és amennyiben ártalmas biológiai vagy környezeti tényezőkkel társul, fokozódhat a pszichés megbetegedés esélye.

Hasonló témájú írásokat a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, augusztus 18-án megjelent számában is olvashat, mely a kreativitással, tehetséggel, tehetséggondozással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal, a sokoldalú családi élettel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.