Sok gyerekről tudom, hogy nekünk köszönhetően sikerült megúszniuk a hajléktalanságot
– mondja Rákos András, a Második Esély Sportegyesület (MESE) egyik alapítója arról, mit ad a foci a hátrányos helyzetű fiataloknak, akiket a szervezet segít. A főként állami gondozásban élő gyerekek sokszor nehezen találnak támogató közösséget, itt pedig nemcsak focizni tanítják őket, de az iskolai feladatokban, ügyintézésben, álláskeresésben is támogatják őket.
Rákos András többedmagával 2005-ben alapította a szervezetet, ekkor még elsősorban hajléktalan felnőtteket segítendő, ő maga pedig szociális munkásként dolgozott egy szállón. Egy idő után viszont arra lettek figyelmesek, hogy szinte az összes ügyfelük egykor állami gondozásban élő gyerek volt.
Rákos András, a Második Esély Sportegyesület (MESE) elnöke
HVG / Cabrera Martin
„Világossá vált, hogy minél hamarabb elkezdünk beavatkozni, annál nagyobb eredményeket tudunk elérni” – meséli Rákos, miért kezdtek el kiskorúakkal foglalkozni. Hangsúlyozza, könnyebb megelőzni a hajléktalanságot, mint kezelni azokat a felnőtteket, akik eleve súlyos élethelyzetben kerülnek hozzájuk. A foci nemcsak közösséget ad, de segíti a csapatmunkát, formálja a gyerekek kapcsolatát a külvilággal, a nemzetközi bajnokságok pedig jobb teljesítményre, kitartásra sarkallják őket.
A gyermekvédelemből érkező gyerekek mellett mélyszegénységben élők, menekültek és hajléktalanok is fociznak az egyesületben, tavalyi számok szerint 160 gyerek és ugyanennyi felnőtt sportolt náluk. A heti három műfüves edzés mellett gyermekotthonokban is tartanak edzéseket, de külön lány- és fiúcsapatokat is edzenek.
Az edzéseken rendszeresen jelen van egy szociális munkás is: Turcsik Tímea a gyámokkal, a gyermekotthonok intézményvezetőivel és magukkal a gyerekekkel is tartja a kapcsolatot, de korrepetálja is őket, és az álláskeresésben is segít. Sőt, olyan is volt, hogy egy gyerek éjszaka azért hívta fel, mert éppen külföldre utazott, a határ átlépése előtt azonban elbizonytalanodott, hogy jogosult-e erre az útlevele alapján. Turcsik Tímea szerint már az is jelzi, mennyire közeli bizalmi kapcsolatot sikerült kialakítaniuk a gyerekekkel, hogy ilyen ügyekben is azonnal hozzá fordulnak.
Turcsik Tímea, a Második Esély Sportegyesület (MESE) szociális munkása
HVG / Hecker Sára
Azonban nem csak a kapcsolatok kiépítésébe kellett a szokásosnál is nagyobb erőfeszítést tennie az egyesületnek: sokáig maga a pályabérlés sem ment zökkenőmentesen.
Korábban, amikor megtudták, kik edzenek nálunk, volt, hogy elküldtek
– meséli az egyesület elnöke. Még amikor engedték is őket edzeni, akkor is akadtak problémáik, ugyanis volt, hogy rájuk fogták a „botrányokat” – például ha sörösüvegeket találtak a pálya közelében. Olyan is előfordult, hogy folyamatosan módosították a bérleti szerződéseiket, illetve beleírták, hogy bármikor lemondhatják az edzéseiket. Szerinte ezek egyértelműen jelzik, hogy a gyermekotthonokban nevelkedő gyerekek sokszor ellenszenvvel, elutasítással szembesülnek a többségi társadalom részéről.
„Örülünk, hogy most már nem kell pályát bérelnünk, korábban ez jelentős nehézségeket okozott” – utal Rákos arra a műfüves pályára, amely a Common Goal globális, labdarúgással foglalkozó jótékonysági szervezeten keresztül, a PepsiCo jóvoltából tudott megépülni a ferencvárosi Nyúldombon.
A Második Esély Sportegyesület (MESE) edzése a Nyúldombon, Ferencvárosban
HVG / Hecker Sára
Az idén májusban felavatott pálya – amelynek átadásán Szoboszlai Dominik is jelen volt – önkormányzati tulajdonú területen van, az edzéseken a helyiek és a környékbeli iskolások is ingyenesen vehetnek részt.
