Betöltés...

#foci

Hatezer kalória, marhaszív, szájtapaszos alvás: Erling Haaland módszere túlmutat egy egyszerű diétán

Erling Haaland a 2026-os világbajnokságon hét góllal és egy történelmi negyeddöntővel bizonyította, hogy jelenleg ő a világ egyik legveszélyesebb csatára, és ennek nem sok köze van a véletlenhez. A norvég csatár napjait percre pontosan megtervezett, szinte megszállott rutin uralja, amelyben legalább annyira fontos szerepet kap az étkezés és az alvás, mint maga az edzés. Van benne olyan elem, amitől a csapattársai is földbe gyökerezett lábbal állnak, és olyan is, amit bármelyikünk kipróbálhatna még ma este. Megnéztük, mi rejlik Erling Haaland teljesítménye mögött, és mit érdemes ellesni belőle.


Nem elég jól rúgni: a futball legélesebb helyzetei fejben dőlnek el

A futball legélesebb helyzeteit néha az az egyetlen pillanat fogja eldönteni, hogy ki hogyan reagál. Az adott játékos szándékosan vagy bizonytalanságból torpan-e meg a tizenegyes előtt, bepánikol-e egy rossz passz után, szétesik-e egy kapott gólt követően, vagy úgy felcsigázza a teher és a nyomás, hogy egymaga viszi tovább a hátán a csapatot a dobogó felé. Nézőként ezeket a jeleneteket vagyunk hajlamosak a „fejben dől el” kategóriájába sorolni. Ám mi van, ha ez valamiféle ködös, utólagos magyarázat a játékosok által megélt emberi magasságokra és mélységekre? Mennyi köze van a profi sportteljesítménynek a mentális állapothoz? Szántai Levente sportpszichológussal és Juhász Roland korábbi válogatott labdarúgóval jártuk körbe, mi történik a játékosok fejében, amikor a stadion, a sajtó és az egész világ figyelme egyszerre nehezedik rájuk.


Nem a meccs a baj: mit hoz felszínre a foci-vb egy párkapcsolatban?

Hat hét futballőrület, éjszakába nyúló meccsek, eltűnő férjek és egyre hosszabb teendőlisták – sok családban így telik a 2026-os labdarúgó-világbajnokság. Miközben a szurkolók számára a foci-vb az év legnagyobb sporteseménye, a párkapcsolatokban könnyen feszültséget okozhat a megváltozott napirend és a megnövekedő láthatatlan munka. De valóban a futball a probléma, vagy inkább az, amit felszínre hoz? Hogyan lehet ezt az időszakot úgy megélni, hogy ne a konfliktusokról, hanem a kölcsönös megértésről szóljon. Mit tehetünk azért, hogy a döntő sípszaváig ne egymás idegeit, hanem inkább a kapcsolatunk rugalmasságát tegyük próbára?