Betöltés...
Két egykorú ember szervezete nem feltétlenül ugyanabban az ütemben öregszik. A társadalmi-gazdasági helyzet az epigenetikai öregedés egyes mutatóival is összefügghet, ráadásul ezek közül néhány már gyermekkorban kimutathat – állapította meg egy átfogó tanulmány. Cikkünkben annak jártunk utána, mit mérnek valójában az epigenetikai órák, és mit jelenthet mindez magyar szemmel.
A sanyarúbb életkörülmények és a rosszabb egészségi állapot kapcsolata régóta ismert. Az új kérdés az, hogy ez a különbség mennyire mélyen hagy nyomot a szervezetben. Kimutatható-e például azokban a molekuláris mintázatokban is, amelyekből a kutatók arra próbálnak következtetni, milyen ütemben öregszünk?
Erre a kérdésre keresett választ a Nature Human Behaviour folyóiratban júniusban megjelent nagyszabású metaanalízis. A kutatók140 vizsgálat eredményeit, így összesen 65 919 ember adatait vetették össze 23 országból. Azt vizsgálták, hogyan kapcsolódik a társadalmi-gazdasági helyzet az epigenetikai órákkal mért öregedéshez, és melyik mérési módszer mennyire érzékeny erre a különbségre. Az összesített eredmények szerint
az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusz gyorsabb epigenetikai öregedéssel járt együtt, de ez nem minden órán jelent meg ugyanolyan erősen.
Kerepesi Csaba, a HUN-REN SZTAKI tudományos főmunkatársa, a BioAgeAI vezetője és a HUN-REN–SZTAKI–SE Megfiatalodás kutatócsoport társvezetője szerint a most talált kapcsolat nagyságrendje jól illeszkedik ahhoz, amit ezen a kutatási területen más tényezőknél is látunk. Korábbi vizsgálatokban az iskolázottság, a jövedelem, a táplálkozás vagy a testmozgás is hasonló nagyságrendben kapcsolódott az epigenetikai öregedéshez. Ebből a sorból inkább a dohányzás lóg ki, amely bizonyos epigenetikai órákkal jóval erősebb kapcsolatot mutatott.
Akár egyik napról a másikra, egy hirtelen jött stressz hatására is változhat, hogy epigenetikailag „hány évesek” vagyunk, és azt is kimutatták, hogy délben idősebbek vagyunk, mint a nap más időszakaiban.
„Az egészséges választásnak nem kellene állandó akaraterőpróbának lennie” – vallja Dr. Ujhelyi Nelli kulturális antropológus, longevity- és táplálkozáskultúra-kutató, aki azt vizsgálja, hogyan formálják az egészséges élet esélyeit a családi mintáink, valamint a társadalmi, gazdasági és kulturális környezetünk. Hogyan lehet a hosszú egészséges élet gyakorlatát magyar viszonyok között megvalósítani? Mi hozta el a szemléletváltást a szakértő életében? Interjú.
