Betöltés...
Akár egyik napról a másikra, egy hirtelen jött stressz hatására is változhat, hogy epigenetikailag „hány évesek” vagyunk, és azt is kimutatták, hogy délben idősebbek vagyunk, mint a nap más időszakaiban. Ebből is látszik, hogy sejtjeink epigenetikai folyamatai jelentik az egyik legképlékenyebb, mégis kulcsfontosságú tényezőt abban, hogy hosszan egészségesek maradjunk. Kerepesi Csaba, a HUN-REN BioAgeAI és Megfiatalodás kutatócsoportok társvezetője segített megérteni az összefüggéseket.
Az öregedés belső folyamatait bemutató sorozatunk első részében a kromoszómáink – a cipőfűzőnk – végén ülő védősapkáról, a telomerekről volt szó. Utána azt tárgyaltuk, hogyan járulnak hozzá öregedésünkhöz a fűző szövetének, vagyis a genomnak a sérülései. Most pedig a kötésen a sor.
Miből áll tehát a cipőfűző megkötésének művészete?
Ugyanaz a fűző másképp tart, ha máshol és más erővel húzzuk meg. A rosszul megkötött csomó kilazul, a túlságosan szoros pedig bevág. Ez az epigenetika terepe: nem a szövetet cseréljük, hanem a csomót igazítjuk. Az epigenetikai mintázat – a csomók helyének és feszességének apró beállításai – végső soron meghatározza, meddig bírja a cipőnk, mielőtt szétesik.
A legtöbb sejtünkben pontosan ugyanaz a DNS található. Egy bőrsejtben, egy májsejtben és egy agysejtben is ugyanaz a 3,2 milliárd betűből álló genetikai információ lakozik, mégis teljesen másként viselkednek. A különbséget az epigenetikai mintázat adja. Apró kémiai jelölések – metilációk – határozzák meg, hogy mely gének kapnak nagyobb teret, és melyek maradnak a háttérben. Ezeknek a jelöléseknek milliói együtt alkotnak egyedi mintát, minden sejttípusban és minden szervben mást. A cipőfűző példájánál maradva a különbség nem a szövetben, hanem a kötés módjában rejlik.
A genom a hardver, az epigenom a szoftver
– mondja Kerepesi Csaba, a HUN-REN SZTAKI tudományos főmunkatársa, a BioAgeAI és Megfiatalodás kutatócsoportok társvezetője.
Születéskor a kötés tökéletesen hangolt, a csomók a helyükön vannak, a feszesség éppen megfelelő. Évtizedek alatt azonban apró hibák sokasága halmozódik fel. A kötés megbillen, a tartás egyenetlenné válik, itt szorít, ott enged. „Az egyes életszakaszok során az epigenetikai mintázatnak csak kis része változik – nagyjából 10 százaléka. Ennek egy része fejlődési, programozott átalakulás, más része károsodás, amely a sejt működésének meghibásodását okozhatja” – magyarázza Kerepesi.
Régóta vita tárgya, hogy az epigenetikai változások vajon csupán következményei, vagy kiváltói az öregedésnek. A legfrissebb adatok szerint mindkettő igaz: ahol a szabályozás tartósan megbillen, gyulladásra hajlamosabb lesz a környezet, a szövetek teljesítménye gyengül, több mikrosérülés keletkezik, és lelassul a regeneráció.
Sok időskori betegségben a sejtek mintázata olyan, mintha az érintett valójában pár évvel idősebb lenne. Ezt gyorsult epigenetikai öregedésnek nevezik, és ma már speciális órákkal lehet mérni.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
