Betöltés...
Sokféle formában jelenik meg, és gyakran egészen hétköznapi mondatokba bújik, sokan ezért nem is ismerjük fel. Hogyan detektálhatjuk, ha párunk, barátunk, rokonunk vagy ismerősünk manipulál minket? És hogyan kezeljük a helyzetet?
Az edzés, az étkezés és az alvás után most egy olyan taktikáról lesz szó, amit sokan tévesen puhának gondolnak: a kapcsolati és lelki egészségről. A tartós, minőségi kapcsolatok, valamint a hatékony stresszkezelés túlélésre gyakorolt hatása összemérhető több klasszikus rizikófaktoréval. Mi értelme a hosszú életnek, ha közben magányos vagy és állandóan feszült? Épp ezért a mentális fitnesz és a kapcsolati edzés az összes többi taktika megtartó ereje – és a jó hír, hogy mindkettő tanulható, fejleszthető.
Vannak egyedülállók, vannak a szülőkkel élő felnőtt „gyerekek”, de nagynénik vagy nagybácsik is, akik úgy részei a családi rendszernek, hogy saját társuk vagy gyerekük nincsen. És jócskán vannak olyanok is, akiket szingliként definiálunk, holott társas kapcsolatban élnek, csakhogy társuknak nem embert, hanem például kutyát vagy macskát választanak.
Kamaszlányként, a nyolcvanas évek közepén azonnal átsiettem a lakás másik végébe, ha meghallottam, hogy édesanyám Máté Péter sorait dúdolja: „Most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár…” Aztán teltek-múltak az évek (azok, amikor az ember még adottnak látja a kapcsolatait), és ha Máté Pétert teljes mélységében nem is, de anyámat lassan elkezdtem megérteni.
A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban emberi kapcsolatainkkal foglalkozunk.
A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk, immár kiegészül azzal, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban. Viszonyainkba ágyazottságunk azt jelenti, hogy együtt kell működnünk társainkkal, és bár befolyásolnak bennünket, mi is befolyásoljuk őket.
