Betöltés...
Ha sokat hallottuk már, hogy mekkora áldozatok vagyunk az életben, akkor úgy érezzük egy új helyzetben is, hogy hűnek kell lennünk ahhoz, amit már oly sokan tudnak rólunk. Ugyanez fordítva is működik. A jó történetek köteleznek a jóra, és egyre jobbá tesznek bennünket.
A gyermek folyamatos kíváncsiságát, miértjeit nem lehet kielégíteni természettudományos ismeretekkel. A mesék adnak lehetőséget arra, hogy otthonosan érezhesse magát a számára rejtélyekkel teli világban.
Problémák vannak egy kollégával? Feldühítette a főnöke?
Az alábbi kérdések segítenek eldönteni. Gondoljuk végig szülőként a saját motivációnkat a lehető legőszintébben!
Az emberi fantázia a színészek és a videojáték-tervezők munkájának is az alapja, vannak viszont, akiknek az életét nehezíti meg, hogy azt gondolják, a repülés, a magasság vagy a pókok veszélyt jelentenek számukra. Valóság és képzelet: három fantáziavadász portréja.
Amikor álmodunk, sokszor zagyvaságnak tűnnek a néhol abszurd, máskor ijesztő jelenetek. Ha azonban a magunk számára megfejtjük, bölcsességet és segítséget nyújtanak a történetek.
Ugye milyen mogorva ember volt a nagypapa? Szerintem kifejezetten kedves volt és vicces. Ó, a nagypapa mindig nagyon ideges volt… Én így emlékszem, te úgy emlékszel, ezeknek látszólag közük sincs egymáshoz, pedig ugyanarról az emberről, helyszínről, eseményről beszélünk. De mi az igazság? Van egyáltalán olyan?
Megerősíteni a rosszat olykor jót jelent.
Természetes törekvés a karrierépítés rögös útján, hogy minél jobb színben tüntessük fel eddigi eredményeinket. A releváns szakmai referenciák, az igazolható sikerek képesek növelni a díjszabásunkat, a munkadíjunkat, a havi bérünket. Gyakori azonban, hogy már-már komikumba hajló önfényezésbe megy át a túlzott bizonygatás.
A serdülők nem a megszokott válaszokat hozzák, nyitottak és máshogy tekintenek a világra, mint a felnőttek. Éppen ezért izgalmas szakemberként együtt dolgozni velük – jelenti ki L. Stipkovits Erika a Mi, együtt című podcast-sorozat záró adásában.
Kutatás igazolta a népi bölcsességet.
Úgy tűnik, a mélyebb okokról nem igazán esett szó ebben az amerikai kutatásban.
A társfüggés szomorú példája annak, miként él hazugságban az, aki függő, ám a gyógyító józanodással új esélyt kaphat. A társfüggők története megmutatja, hogyan vagyunk képesek lehasadni önmagunkról, mert a szembenézés a valósággal túl fájdalmas lenne.
Nem könnyű jó döntést hozni, ha ilyen sok a lehetőség.
Hogy optimista legyen? Hogy felnőtt korában bizalommal forduljon a külvilág és az emberek felé, de vigyázzon is magára? Legelőször saját magunkkal kell tisztában lennünk.
Ha kreatív emberekre gondolok, nemcsak kiváló alkotók jutnak eszembe, hanem azok is, akik rendkívüli kreativitásukról tettek tanúbizonyságot, hogy miképp enyhítsék szenvedésüket egy-egy szomorú eset, sőt tragédia után.
Csak feltételekkel édes a bosszú.
Mi kell ahhoz, hogy érett felnőttként reménytelenül vágyakozzunk valaki elérhetetlen után? Egy fiatal nő történetéből kiderül, hogy semmi patológiás, szinte logikusan követték egymást a lépések. Mégis sokat elárul rólunk az ilyen helyzet, és az is, hogy miként tudunk kijönni belőle.
Mikor és hogyan alapozódik meg bennünk a szülői létünk? Hogyan tudunk együttműködni szülőpárként, pláne, ha már több gyermek van? Hogyan lehet összeegyeztetni egymással nagyon különböző nevelési elveket? L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője többek között e kérdésekre keresik a választ a Mi, együtt podcast-sorozat ötödik adásában.
