Betöltés...
Miért nem merünk fizetésemelést kérni a főnökünktől, hogyan szövi át nemzedékeken keresztül egy család életét a szégyen, és miért nem boldogságnak nevezik a pszichológusok a boldogságot? Ezekre a kérdésekre is választ kapott, aki részt vett a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjén, amelyen L. Stipkovits Erika invitálta önismereti utazásra közönségét.
A magyar származású kanadai orvos a napokban ismét Magyarországra érkezik. Az immáron megszokott előadások mellett első alkalommal tart Budapesten CI (Együttérző feltárás) workshopot. Többek között erről is beszélt abban a skype-interjúban, amely még európai utazása előtt készült.
A következő HVG Extra Pszichológia Szalonban Szirtes Lili pszichológussal és Szilágyi Liliána úszónővel arról beszélgetünk, hogy miképp találhatunk kiutat a traumából.
Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a múlt gyakran sokkal erősebben fogva tart – és ezt olykor nem is sejtjük -, mint hogy csak úgy el tudnánk hessegetni.
Régóta tudjuk, hogy egy traumatikus esemény emléke, lelki öröksége generációkon keresztül továbbadódik, akkor is, ha a leszármazottak elől elhallgatták, eltitkolták a történteket. Már megtanultuk, hogy mi az a transzgenerációs trauma, de vajon mi a transzgenerációs atmoszféra?
S ha nem felejt, újraírhatjuk-e a traumatikus élményeket, amelyek nyomot hagytak rajta? Kivételes életutak segítik tovább gondolni a dilemmát.
Most nem azokról az apákról és anyákról lesz szó, akik bántalmazzák a gyermekeiket. Hanem azokról, akik nem nyújtották a maximumot, ahogy azt felnőtt csemetéjük elképzeli.
Van olyan, hogy trauma? Vagy a szó csak elrejti a valóságot: a bántás, a bizalomvesztés, a kiközösítés, a lelki árvaság élményét? A Kanadában élő pszichoterapeuta írása arról, hogy mi hozhat változást a ragadozók és prédák világában.
A nyugati kultúrában folyamatos csillapításban vagyunk.
Nem csak a kicsik – a szülők is.
Ezekben a hetekben sajnos különösen aktuálissá válik és sokáig velünk marad a poszttraumás stressz szindróma jelensége, de mi is ez a viszonylag későn felfedezett állapot? És miért érintheti azokat is, akik tanúk és támogatók? Füredi Éva, a Psziché Műhely krízisintervencióval foglalkozó mentálhigiénés szakemberének írása.
Hogyan befolyásolhatják a boldogsággal kapcsolatos beidegződéseinket és elvárásainkat a családi minták és a környezet?
A legújabb genetikai és pszichológiai kutatások egyik legizgalmasabb vetülete, hogy hol kezdődik az én, és meddig hatnak a felmenőinktől ránk hagyományozott tapasztalatok.
A járvány leküzdése után talán esélyt kapunk arra, hogy személyiségünk érettebbé váljon, életünk tartalmasabb, szerethetőbb legyen – véli a HVG Extra Pszichológia magazin pszichológus szakértője, aki a járvány pszichológiai vonatkozásait tekintette át. A lelki fejlődés tíz lehetőségét is kiemelte.
A korábbi pszichológiai gondolkodással szakítva a szakemberek mostanában nem azt a kérdést teszik fel, hogy miként vezetnek rendellenes lelki működéshez a traumák, hanem fordítva: a traumatikus körülmények ellenére miképp marad meg az egészséges lelki működés? És még az is kiderült, hogy a lelki ellenálló képesség tréningezhető.
Az új évben sokan szeretnénk akár több dologban is formálódni, átalakulni. Pszichológus szakértőnk a személyiség változási lehetőségeit és annak megítélését gondolta végig.
Pedig a poszttraumás stressz tünetei súlyosak.
Sokszor lebecsüljük a külső segítség jelentőségét krízishelyzetben, azt hisszük, magunknak kell megbirkóznunk mindennel. Pedig életbevágó az a támogatás, amit az ember másoktól kaphat. Ezt élte meg Nyáry Krisztián író is, akinek 2014-ben, több hónapos betegeskedés után, 42 évesen halt meg a felesége.
Gyermekpszichológusként nap mint nap tapasztalom, micsoda erő, gyógyulni-fejlődni akarás lakozik egy kisgyermekben. Segítsük őt, hogy ezekkel az erőkkel élni tudjon. Ehhez azonban észre kell vennünk, ha nehéz időszakon megy keresztül.
Miként tudjuk támogatni azokat a rokonokat, barátokat, akiket elhagyott a párjuk vagy elhunyt a társuk? Talán nem is sejtjük, de a bátorság és a megértés megvan bennünk.
