Betöltés...
Most nem azokról az apákról és anyákról lesz szó, akik bántalmazzák a gyermekeiket. Hanem azokról, akik nem nyújtották a maximumot, ahogy azt felnőtt csemetéjük elképzeli.
Pár hónapja együtt dolgozom a huszonéves Mirával. Egyik vidéki munkánk során, útközben mesélte, hogy évek óta terápiába jár. Ahol többek között terítékre került az egyik gyermekkori élménye is: óvodás korában kutyát szeretett volna, de a szülők mindaddig nem voltak hajlandók szerezni egyet, amíg nagyobb lakásba nem költöztek.
Ez a döntés, meséli Mira, meglehetősen traumatizálta őt annak idején, ám a terapeutával sikerült feldolgozni a szülők negatív hozzáállását. Hm. Van hibátlan szülő? Nincs. Tehát bármelyik szülő hibáztatható valamiért? Igen. Zajlik ez a folyamat napjainkban? De még mennyire!
A múltban ragadva
Flóra 38 éves, meggyőződése, hogy a szülei viselkedése miatt alakultak ki és rögzültek azok a magatartásformái, amelyek ma is gátolják a társas helyzetekben. A nála hét évvel fiatalabb húga, Hanna viszont Flórát hibáztatja amiatt, hogy kisgyermekkorában elnyomta őt, és emiatt képtelen az önérvényesítésre.
Nővére elhűlve hallgatja a panaszt, és döbbenten magyarázza, hogy annak idején a legjobb szándékkal vonta be a húgát a játékaiba, és semmi rosszindulat nem volt amögött, ahogy a kicsivel bánt. Ő így látja – a húga azonban másképp. Mindketten gyerekkoruk szereplőit teszik felelőssé, ezzel kockáztatva, hogy a múltban ragadnak.
Mindenható apa és anya
A viccbeli nyuszikával is az a baj, ha van rajta sapka, és és az, ha nincs. A szülőhibáztatás célpontjaival is hasonló a helyzet: vagy túl engedékenyek voltak, vagy túl szigorúak. Vagy rátelepedtek a gyerekük életére, vagy elhanyagolták őt. Számonkértek, kritizáltak, vagy épp ellenkezőleg: nem jeleztek vissza, nem követelték meg, amit kellett volna.
Egy régi mondás szerint a kisgyerek azt hiszi, hogy van Mikulás, pár év múlva ráébred, hogy nincs Mikulás, majd eljön az idő, amikor ő lesz a Mikulás. A példázat megmutatja, ahogy a kicsik eleinte mindenhatónak látják a szüleiket, majd kamaszkorukban teljeskörű kritika alá vetik őket, végül felnőttként létrehozzák magukban a két szélsőség közötti, kiegyensúlyozottabb szülőképet. Emiatt a mindenható-hiedelem miatt válhatnak aztán a szülők később univerzális bűnbakokká.
Magunknak is ártunk
Tudjuk, hogy vannak bántalmazó apák és anyák. Most nem az ő gyerekeikről van szó, hanem azokról, akiknek talán elváltak a szüleik, esetleg a legkisebb testvér volt a kedvenc a családban, vagy a legnagyobb az örök példakép – az is lehet, hogy a figyelem javát egy beteg nagyszülő kapta.
Ezek valóban terhek, ám aki azt szeretné hinni, hogy az élet amúgy egyszerű, az saját magát csapja be. Aki valamilyen oknál fogva még a fiatal felnőttkort elhagyva is benne marad a szülőhibáztatás kommunikációs mintázataiban, az magának is kárt okoz.
Olvassa tovább
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
