Betöltés...
„Az emberi test sokkal tovább és sokkal elegánsabban őrzi meg rugalmasságát, mint ahogy korábban feltételeztük. Az izom alkalmazkodik, az anyagcsere újrakalibrál” – mutat biztató jövőképet Andrea B. Maier, a longevity világszerte elismert szakértője, aki szerint lebecsüljük a test alkalmazkodóképességét. Mi az a minimum, amit ingyen is megtehetünk az egészséges öregedésért, milyen megoldásra érdemes pénzt áldozni, és mire nem? Miért meghatározó tényező az egészséges öregedésben az izomerő?
Sorra nyílnak a longevityklubok, hubok és wellness-szállodák. Velük együtt felbukkantak a longevitymentorok, az öregedésgátló vérvizsgálati csomagok és a biohacking-tanácsadók is. Néhány hónapja szinte lehetetlen úgy végiggörgetni a közösségi médiát, hogy ne jöjjön szembe valaki, aki azt állítja: ismeri a titkot, hogyan legyünk fiatalabbak, energikusabbak és egészségesebbek.
A longevity, a hosszú, egészséges élet tudománya, valóban az egyik legígéretesebb és leggyorsabban fejlődő orvostudományi terület. Csakhogy, mint minden komoly tudomány esetében, ami megjelenik a piacon, itt is könnyű elveszíteni a fókuszt a bizonyítékokra épülő kutatás és a közösségi médiás hírverés között.
Ezért kerestük meg a HVG Pulzus indulásakor Andrea B. Maier professzort, a terület világszerte elismert szakértőjét, az egyik legtöbbet idézett longevitykutatót, aki az öregedéskutatás tudományos eredményeit igyekszik a klinikai gyakorlatba átültetni. Arra kértük, hogy segítsen rendet tenni a longevity körüli zajban és mutassa meg, mi az, ami valóban működik, és mi az, ami inkább marketing, mint orvostudomány.
Arra a kérdésre, hogy mi is valójában az egészséges öregedés, Maier válasza rögtön átírja azt, ahogyan a legtöbben a hosszú életről gondolkodunk. „Az egészséges longevity nem arról szól, hogy megünnepeljük a következő születésnapunkat, hanem arról, hogy fizikailag erősek, mentálisan élesek és önállóak maradjunk a lehető leghosszabb ideig.”
A professzor válasza kellemetlen, de jól dokumentált jelenségre mutat rá. Sok fejlett országban ma már hosszabban élünk, mint a nagyszüleink – csakhogy a plusz évek jelentős részét nem feltétlenül jó egészségben töltjük. A healthspan, vagyis az egészségben eltöltött életévek, illetve a lifespan, a tényleges élettartam között a becslésektől és módszertantól függően nagyságrendileg 8–12 évnyi rés is lehet. Ennyi időt él átlagosan krónikus betegségekkel, csökkenő terhelhetőséggel és lassú funkcionális hanyatlással egy átlagos ember.
A longevitytudomány valódi célja nem az, hogy mindenki 120 évig éljen, hanem hogy minél kevesebb évet töltsünk betegen, és minél többet aktívan. Másképp fogalmazva nem az életünk végéhez szeretne plusz éveket hozzáadni, hanem a jobb éveinket szeretné meghosszabbítani.
A longevity körüli felhajtásban könnyű azt hinni, hogy a megoldást drága klinikák még drágább csomagjai között kell kereseni. Maier ezzel szemben arról beszél: a leghatékonyabb eszközeink többsége régóta ismert, csak nem elég következetesen használjuk őket.
Amikor arról kérdezzük, ha egy ország érdemben elő akarja segíteni polgárai egészséges öregedését, hol kezdje, három olyan prioritást sorol, amelyek népegészségügyi szinten rendszerint többet hoznak, mint a látványos, innovatív – és drága – megoldások.
A 18. születésnapunkon hivatalosan felnőttek leszünk, de az agyunk erről mintha nem venne tudomást. Mi teszi tehát felnőtté az agyat, és mikor válik valóban éretté? Ezt mondják az elmúlt évek kutatásai.
