Az izmaink a legfontosabb nyugdíj-megtakarításunk – fogalmaznak egyes orvosok, akik a hosszú és egészségben eltöltött élet titkát kutatják. Ez a frappáns hasonlat azonban korántsem azt jelenti, amire elsőre gondolnánk, vagyis hogy lehetőség szerint minél tovább és minél többet gyúrjunk, és növeljük az izmaink tömegét. Egyrészt ez utóbbi a kor előrehaladtával úgysem fog sikerülni, másrészt egyre kevésbé a méret lesz a lényeg, sokkal inkább a funkcionalitás. Vagyis az számít majd, hogy mit és milyen gyorsan tudunk megemelni, miként reagál a testünk váratlan szituációkra, vagy hogy képesek vagyunk-e önállóan felkelni az ágyból.
A vázizomzat és a csontozatunk a húszas éveink derekán van a csúcson, attól kezdve szép lassan hanyatlik, bár eleinte észrevétlenül. 40 éves kor után viszont már évente fél–egy százaléka vész el az izomtömegnek, amely folyamat 60 év fölött évi 1–2 százalékra, 70 körül pedig 3 százalékra is gyorsulhat – hívja fel a figyelmet Pánics Katalin gyógytornász, a MIND Klinika munkatársa. Az orvosi szaknyelven szarkopéniának nevezett izomerő- és izomtömeg-csökkenést idős korúak körében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elmúlt évtizedben már önálló betegségként is számontartja, mivel ez különösen fokozza a törések és a fizikai hanyatlás kockázatát.
